Szexista volt az ókori Egyiptom társadalma

A cikkek sorát Bács Tamás írása nyitja az újbirodalmi sírművészetről mint az elit önmeghatározásának eszközéről és önképének megjelenítőjéről, természetesen a thébai feltárások alapján. A következő két írás szintén erősen kapcsolódik a thébai ásatásokhoz: Fábián Zoltán Imre a Halottak Könyvének funkcióját vizsgálja a thébai nekropolisz újbirodalmi sírjaiban, az igen jelentős vallástörténeti forrásból számtalan részletet saját fordításában közelve. Schreiber Gábor pedig az isteni sírok történetét tekinti át, az isteni sírt a meghaló és újjászülető istenek kultuszának jellemző színhelyeként azonosítva, melyen jól megfigyelhetőek az egyiptomi vallás változásai.

Liptay Éva cikke egy általános kérdésfeltevésből, kép és szöveg viszonyának kérdéséből kiindulva vizsgálja az egyiptomi vallás ikonográfiájának egyes vetületeit. Gulyás András, kapcsolódva az előző cikk által is érintett témához, az újbirodalmi templomi feliratok jelentését, illetve mágikus funkcióját vizsgálja, amelyek szerinte csakis az óegyiptomi gondolkodásmód és kultúra tágabb összefüggései között értelmezhetők. Vértes Krisztián - csatlakozva a thébai kutatásokhoz, de az ikonográfiai vizsgálatokhoz is - "az újbirodalmi festett magánsírok falainak dokumentációs lehetőségeivel foglalkozik egy konkrét sír problematikáján keresztül" (a tanulmány első mondatából).

Kóthay Katalin Anna egyetlen állat, nevezetesen a disznó jelentőségét világítja meg az egyiptomi kultúra összefüggésrendszerében, kitérve étkezési és áldozati szerepére is. Luft Ulrich "a Memphisz fehér falaitól délre lakó isten", Ptah alakjának változását tárgyalja, a kezdetektől a szinkretizmus korszakáig, amikor az egyiptomi vallási felfogás erőteljes interakcióba lépett a görög mitológiával és istenvilággal.

Török László egy alsó-núbiai korszak díszített kerámiáját elemzi mint a korabeli elit reprezentációjának sajátos médiumát, életmódtörténeti kontextusban. Dembitz Gabriella a 21. dinasztia kutatásának kronológiai nehézségei kapcsán az egyiptomi időszámítás rendszerét, Lassányi Gábor pedig a meroitikus kori Núbia néhány fontos jellemzőjét mutatja be, vagyis az Egyiptom árnyékában élt másik ókori afrikai kultúrának egy fontos történeti korszakát.

Horváth Zoltán a genderkutatás kategóriáit vizsgálja meg az ókori egyiptomi kultúra keretei között, levonva a következtetést, miszerint "az óegyiptomi erősen szexista társadalom volt". Bechtold Eszter társadalomtörténeti szempontú cikke, két fontos személyiség életének vizsgálatán keresztül, az újbirodalmi elitet mutatja be. Almásy Adrienn írásának témája a démotikus irodalom, különös tekintettel az egyiptomi kultúrának a göröggel való interakciójára és ennek irodalomtörténeti vonatkozásaira.

A tematikus szám végén Gulyás András rövid ismertetését olvashatjuk saját műholdképes egyiptológiai linkgyűjteményéről. "Az évszak műtárgya" sorozat, amely a Szépművészeti Múzeum jóvoltából folyamatosan olvasható a folyóiratban, ezúttal egyiptológiai témával jelentkezik, jelesül Endreffy Kata írásával császárkori Hermész- és Thot-ábrázolásokról. Könyvkritikai rovatunk szintén egyiptológiai fókuszú: Egedi Barbara két, az Olvasó számára is ismerős szerző munkáját recenzeálja: Kóthay Katalin Anna és Gulyás András szöveggyűjteményét (amelyről korábban már írt egy rövidebbet az Ókorblogon). Ezután következik Németh György ismertetése a Maróti Egon-Festschriftről, valamint a szokásos könyvajánlók.

A bemutató helye és ideje