Régészeti park épülhet a 2000 éves izraeli császárvárosba

Ehud Olmert, izraeli miniszterelnök a második libanoni háború végén jelentette be, hogy 22 millió sékelt fordítanak a projekt megvalósítására, amelynek kezdeményezője Zohar Oved, Tiberias polgármestere volt. Az Ozer Berkowitzról elnevezett park az Izraeli Régészeti Hatóság, a tiberiasi Gazdasági Fejlesztési Társaság és a Berkowitz család együttműködésében épül. A Berko Park 100 ezer négyzetméteres (100 dunam) területe magában foglalja az ókori város romjait az i.sz. 1. században történt alapításától a 11. századi Fátimida-dinasztia uralkodásáig.

Jehuda Farhi és Shahar Puni építészek tervei szerint a bejáratnál egy látogatóközpont és különböző gyerekeknek szóló szórakozási lehetőségek várnák a látogatót. Ezután meg lehet tekinteni a bizánci város kőfalát, vagy át lehet sétálni a római város csodálatosan helyreállított kéttornyú kapuja alatt. A kaputól kővel borított út (cardo) vezet a római városközpontba (és a későbbi korszakok központjába). Innen a római város geometriáját követő ösvényekkel teli "zöld övezet" kezdődik, amely bemutatja Izrael növényvilágát. A gyalogutak egy több ezer ülőhelyes közösségi központhoz vezetnek, ahol kulturális eseményeket akarnak rendezni.

A főút tovább vezet észak felé a fürdőházakhoz és a bazilikához. Az ásatások során talált leleteket, kőoszlopokat, oszlopfőket, ókori mezőgazdasági eszközöket a cardo mellett helyezik el. A park létesítményei különböző szórakozási lehetőségeket is kínálnak: kerékpárút indul például a Galileai-tavat megkerülve a Svájci Erdőig. A park ezen része a tervek szerint már a nyárra elkészülhetnek.

Jelentős emlék a római kapu, amelyet 1973-74-ben Gideon Foerster professzor tárta fel, és annak két oldalát bazalttornyok szegélyezik. A történelmi források ellenére, amelyekben többször is szerepel Tiberias fallal körülvett városa, ennek romjait eddig nem sikerült megtalálni. Az i.sz 6-7. századi bizánci időszakban a város köré falat emeltek, amely a római kapu közelében húzódott. A kaput valószínűleg egészen a Fátimida-dinasztia koráig használták. A fürdőház maradványait 1955-56-ban Bezalel Ravani tárta fel. A 4. században épült fürdőház gyakran szerepel a rabbinikus irodalomban. Egészen a Fátimida-dinasztia koráig használatban volt. Az évszázadok során többször is átépített épület két fő részből áll. A nyugati szárnyban találhatók a különböző fürdőhelyiségek, a keleti szárnyban pedig a öltözők és a közösségi termek. A bizánci bazilika hatalmas épülete mintegy 1400 négyzetméteres területen fekszik. A különböző építési szakaszokat kiállítás mutatja be. A legkorábbi szakasz a római korra (i.sz. 2. sz.) tehető, és valószínűleg Heródes Antipás csodálatos palotájának romjait is tartalmazza. A második szakaszban épült bazilikát Jicar Hirschfeld professzor a bizánci korszakból származó (i.sz. 4-5. sz.) Szanhedrin épületének tartja. A bazilika egy hatalmas épületegyüttes része volt, amelyhez kiszolgáló helyiségek, udvarok, föld alatti csatornarendszerek tartoztak. A terület egészen a 11. századig lakott volt.

A további tervek között szerepel a Bereniké-hegy lábánál fekvő római kőszínház feltárása, ahol később majd nagyszabású előadásokat kívánnak tartani. A Berko Park olyan területen helyezkedik el, ahol sok régészeti emlék található: például az Anchor Templom a Bereniké-hegy lábánál, egy másik bizánci templom, cardo, piactér, csatornák és víztároló. Ezeket később mind a park részévé akarják tenni.