100 éve indult a Nyugat

Az 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között megjelenő Nyugat a magyar művelődéstörténet egyik legjelentősebb időszakát fémjelezte. A folyóiratot a költő, kritikus Ignotus, a politikai-közgazdasági cikkeket jegyző Fenyő Miksa és a biztos értékítéleteiről ismert kritikus, Osvát Ernő alapította. A főszerkesztő Ignotus lett, szerkesztőként Osvátot és Fenyőt jegyezték, de igazán meghatározó szerepe Osvátnak volt.

Csoportkép (ülő sor, balról) ismeretlen nő, Török Sophie, Babits Mihály, ismeretlen nő, Lépold Antal kanonok, Kosztolányi Dezsőné, ismeretlen, Einczinger Ferenc, (álló sor) ismeretlen, Szabó Lőrinc, Kárpáti Aurél, Laczkó Géza, ismeretlen nő, Kosztolányi Dezső, Gellért Oszkár, ismeretlen nő, ismeretlen és Obermüller Ferenc gimnáziumigazgató

Az első szám 1908. január 1-jén jelent meg, a borítólapon Beck Ö. Fülöp Mikes emlékérme látható, utalva a literátor hagyományokra. Az első számban látott napvilágot Ignotus programadó írása, a Kelet népe, emellett olvasható Ady A magyar Pimodán című tanulmánya, a Figyelő rovatban pedig többek között Gellért Oszkár írt Szabolcska verseiről. A lap eleinte pár száz példányban jelent meg, jelentős anyagi támogatást Hatvany Lajostól kapott.

Célja, amely címadásában is megjelent, a magyar irodalom nyugati szintre emelése volt, legfőbb szempontjának az irodalmi értéket tekintette, szellemiségében a politikai, kulturális progressziót támogatta. A 19. század végének új stílusirányzatait és a nyugati irodalom legfrissebb törekvéseit egyaránt segítette az érvényesülésben. Osvát tehetségfelismerő képességének és következetességének köszönhetően a régiek mellett számos fiatal szerző kapott publikálási lehetőséget.

Babits Mihály, Török Sophie, Kosztolányi Dezső, 1923

Az első nemzedékhez Ady, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Karinthy, Kaffka Margit, Móricz, Csáth Géza tartozott, a húszas években lépett fel a második nemzedék, Szabó Lőrinc, Németh László, Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, a harmadik nemzedékhez tartozott Radnóti, Weöres, Vas István. Kritikusok és esszéisták új csoportja is innen indult, Bölöni, Schöpflin, Gyergyai, Szerb Antal, Cs. Szabó László, néhány név a legnagyobbak közül.

Az első világháború idején a háborúellenes küzdelemben is szerepet vállalt a lap, írásai a humánum védelmében fogantak. A húszas években a folyóirat szellemisége nagyjából egységesnek volt mondható, Osvát helyett Babits lett a szerkesztő, az új nemzedék megjelenése is biztosította a lap egyenletesen magas színvonalát. 1929-ben Osvát öngyilkos lett, Ignotus lemondott, a lap labilis anyagi helyzete megrendült.

Móricz vállalta, hogy rendezi az adósságokat, cserébe szerkesztői rangot kért. Babits és Móricz mellett Gellért Oszkár lett a harmadik szerkesztő, de szerepe nem volt jelentős. Móricz a prózai részt gondozta, Babitsé volt a kritika és a líra. Vitáik miatt 1933-ban Móricz is elhagyta a lapot, amit Babits ettől kezdve gyakorlatilag egyedül szerkesztett.

1941. augusztus 4-én, három nappal az aktuális szám megjelenése után meghalt Babits, s mivel a megjelenési engedély kizárólag az ő nevére szólt, a Nyugat is megszűnt.

(Múlt-kor/MTI)