Történelemről mesélnek az elnöki kampányfilmek

A felvételeken nyomon követhetjük a politikai nézetek alakulását, a támadások és dicsekvések változásait, az indulatok és érzelmek felszítását és kihasználását. Adlai Stevenson választási hirdetését fekete-fehérben láthatjuk 1952-ből ("the Guv that we luv") - nem is csoda, hogy veszített - kétszer is. Valójában ellenfele, Dwight Eisenhower alakította át a politikai hirdetés arculatát Rosser Reeves, hirdetési szakember tanácsára, aki korábban a "Csak a szádban olvad, nem a kezedben" szlogennel vált híressé.

Elnökválasztás a nappalinkban

1952-ig a politikai hirdetés egy 30 perces TV-adás volt, amelyben az öltönyös elnökjelölt ismertethette nézeteit. Ez olyan volt, mint a rádió, csak kép is tartozott hozzá, és elég unalmasan hatott. 1948-ban Tom Dewey, Harry Truman republikánus ellenfele még egyenesen "méltatlannak" találta a rövid politikai hirdetés gondolatát: meg is látszott az eredményen.



Rosser 40 átlagos járókelőt szedett össze New York utcáiról, akiket úgy filmezett le, hogy feltekintenek Eisenhowerre, akár egy hősre és megkérdezik tőle: "Tábornok úr, ha háborúra kerül a sor, az ország készen áll?" Eisenhower válasza: "Nem áll készen." A második világháború szövetséges parancsnoka a kamerába tekint, és egyszerű szavakkal elmagyarázza, hogy mi is a teendő. A film sikeres lett, hiszen Eisenhowert elnökké választották.



1964-ben egy margaréta szirmokat tépkedő kislány vált híressé, miközben a háttérben az atomrobbanás visszaszámlálása folyt. "Ez a tét: vagy olyan világot teremtünk, ahol Isten minden gyermeke élhet, vagy elindulunk a sötétség felé. Vagy szeretjük egymást, vagy meghalunk" - mondta Johnson elnök. "November 3-án szavazzon Johnson elnökre. A tét túl magas ahhoz, hogy otthon maradjon!" - állt a választási hirdetésben. Az ellenfél, Barry Goldwater nem élte túl ezt az atomtámadást.

1988-ban Michael Dukakis egy harckocsit vezetett, miközben a bemondó felsorolta azokat a katonai programokat, amelyeket az elnökjelölt ellenez: "Amerika nem engedheti meg magának ezt a kockázatot." A választók azonban nem így gondolták. Négy évvel később aztán a fiatal Bill Clinton mindenkivel kezet rázott, hiszen ő "egy másfajta demokrata" volt. Aztán egy kép következett ellenfeléről, George H.W. Bush-ról, aki azt ígérte, hogy nem lesznek új adók. Úgy tűnik, nem hittek neki elegen.



Az adott éveknél több rövid reklámfilmet is kapunk, illetve egy rövid szöveg ismerteti a választások lefolyását és eredményét.

Napjainkban az amerikai elnökválasztás a - most folyó - ún. elnöki előválasztással kezdődik, amelynek során a nagy pártok (a demokraták és a republikánusok) megválasztják elnökjelöltjüket a párton belüli aspiránsok közül. Az elnökjelöltek ezután megnevezik az alelnökjelöltet. Valamivel a választások előtt a jelöltek szokás szerint több, országosan közvetített, nyilvános vitában ütköznek meg, és hosszasan kampányolnak, elsősorban az ingaállamokban, a bizonytalan szavazók meggyőzése érdekében.

Elnökök a nappaliban - nézze meg a kampányfilmeket!