Villámtárlaton az ókori futártérkép

A 7 méter hosszú pergamentekercsnek árt a fény, ezért nem is szokták kiállítani, most egyetlen napra mégis előhozták az Osztrák Nemzeti Könyvtár raktárából, ahol már 1738 óta féltve őrzik. A hétfői villámtárlatot abból az alkalomból tartották, hogy a térképészeti műremek felkerült az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) Világemlékezet Listájára.

A bécsi könyvtár egyik legnagyobb kincse a 12. század vége felé készülhetett Dél-Németországban. Igazi középkori fakszimile, azaz az eredetire mindenben hasonlító másolat. Egyik tulajdonosa, Konrad Peutinger 16. századi német humanista után a Tabula Peutingeriana nevet kapta. A 11 összefűzött darabból álló, nyugat-kelet tájolású térkép ismeretlen eredetije valószínűleg az ókor alkonyán, az 5. század első felében készült. Az Ibériai-félszigettől Indiáig, illetve a brit szigetektől Észak-Afrikáig az akkor ismert világ minden szegletét ábrázolja mintegy 4 ezer településsel és a teljes birodalmi úthálózattal együtt. A települések felét a kutatók már azonosították.

A világtérkép középpontja a korabeli világszemléletnek megfelelően Róma: a fővárost trónon ülő koronás figura jelzi, apró hurkokkal tarkított vörös vonalak pedig az onnan kifutó főbb utakat. Ezek közül több ma is létezik, mint például a Rómából a mai Pisa felé vezető Via Aurelia. A hurkok közti távolság egynapi járóföldnek felel meg. A jelzés mellett kis ábra mutatja, hogy milyen típusú pihenőhelyre - például fogadóra vagy fürdőre - számíthattak a futárok vagy birodalmi tisztviselők, akik az eredeti példányt használták.

A mindössze 34 centiméter széles pergamenlapokra rajzolt térkép kissé aránytalan, elnyújtva ábrázol mindent. A Földközi-tenger például egy vékony csík, mintha csak egy folyó lenne. "Kicsit olyan, mint a bécsi metróhálózat térképe: nem egészen pontos, de jól lehet tájékozódni a segítségével" - mondta Andreas Fingernagel, a Kézirattár és Régi Nyomtatványok Tára vezetője.

Az UNESCO Világemlékezet Listáján (Memory of the World) 158 archív dokumentum szerepel, köztük Mátyás király könyvtárának, a Bibliotheca Corvinianának fennmaradt kötetei, Magyarország első nyomtatott térképe, az 1528-ban Ingolstadtban készült Tabula Hungariae és Beethoven IX. szimfóniája. A Világörökség programhoz némileg hasonlító kezdeményezést 1992-ben indította a UNESCO. A tagállamok évente kétszer pályázhatnak egyetemes értékkel bíró írott vagy audiovizuális kincsekkel. A benyújtott jelölésekről rangos nemzetközi szakértői zsűri dönt, a listára került kulturális javak különleges védettséget élveznek.

(Múlt-kor/MTI)