Önpusztító szekták ragyogása és bukása

Az Armageddon-várás egyáltalán nem újsütetű jelenség. Az emberiség egy része mindig is rettegve gondolt arra, hogy előbb vagy utóbb végigsöpör a Földön egy mindent elpusztító katasztrófa. Az ókori Egyiptomban, Kínában éppúgy, mint a dél-amerikai indián birodalmakban a pesszimista prófétáknak mindig is kedvenc témája volt az emberiség kihalása, bolygónk, vagy az egész világegyetem pusztulása.

A keresztény kultúrában a kinyilatkoztatások döntő többsége természetesen a Jelenések Könyvéből meríti ötleteit - nem túl eredeti módon, de nagyon hatásosan. Az angyalok megfújják harsonáikat, a hét pecsét felnyitása során vérrel vegyült jégeső és tűz záporozik a földre, sáskahadak és skorpiók támadnak a rettegő emberiségre. Az iszonyatot az Apokalipszis lovasainak megjelenése tetőzi be.

A kisázsiai Montanus már i.sz. 156-ban kijelentette, hogy ő a megtestesült Szent Lélek, s hogy a mennyei Jeruzsálem hamarosan leszáll a földre, de tévedett. Később is akadtak olyanok, akik azzal akarták siettetni a Messiás második eljövetelét, hogy magukra vállalták ezt a megtisztelő szerepkört. A kritikus napok elmúltával azonban - a dolog természetéből fakadóan - a próféták korrigálni kényszerültek a világvége időpontját.

A modern messiások már kioltják a tévedés lehetőségét. Ennek leghatásosabb eszköze, ha a megjósolt vég előtt önkezükkel vetnek véget életüknek, és erre biztatják saját híveiket is. Így már senki nem marad, aki megkérdőjelezhetné isteni mivoltukat.

A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam novemberi számában olvasható!