Eunuchsorsok az évezredek tükrében

Pedig a kasztrálás hagyománya sokkal régebbre vezethető vissza, és a célja sem csupán az ágyasok őrzésére korlátozódott. Voltak, akik önként, vallási meggyőződésből kasztráltatták magukat, másoknak még gyerekkorukban tiszta énekhangjuk megőrzése céljából távolították el a heréjüket, egyes nagy múltú, mint a bizánci vagy a kínai civilizációkban az uralkodó leghűségesebb, legtehetségesebb és legmegbecsültebb tanácsadóinak számítottak.

Az eunuch szó a görög eune (ágy) és ekhein (maradni - valójában őrizni) szavak összekapcsolásából eredeztethető, de már a sumér korból is vannak feljegyzések heréltekről. A kasztrált rabszolgák ára jóval magasabb volt, mint közönséges társaiké. A mediterrán kultúrkörben ősi elem a vallásos célú kasztráció, senki sem tudja, hány évezrede terjedt el az efféle megcsonkítás. Régészeti feljegyzések alapján Anatóliában a Nagy Istenanya hívei önként fosztották meg magukat férfiasságuktól.

A gall papok egyes vallási ünnepeken az istenek kiengesztelésére zenétől és tánctól extázisba esve kovapengével összevagdalták, megcsonkították magukat. Kifolyt vérüket és levágott nemi szervüket az oltárra helyezve ajánlották fel. Ezt a kultuszt a rómaiak is átvették. Áprilisban tartották a Megalesiát, ahol Kybelé papjai sarlóval fosztották meg magukat férfiúi ékességüktől.

Indiában is a vallásra vezethető vissza a kasztráció elterjedése. A Mahabharata elbeszélése szerint a hős Ardzsuna vérfertőzéstől undorodva visszautasította ősanyja, Urvasí upsara felajánlkozását, mire a gonosz tündér átokkal sújtotta, ezért férfiasságától megfosztott rabszolgaként kellett tengődnie. A indiai kasztráltak átkaitól a mai napig minden hindu retteg. A kínai heréltek úgy vélekedtek, hogy csonkolt szerveik ismét kinőnek, ha frissen lefejezett bűnözők még meleg agyából fogyasztanak.

Oroszországban a 18. században terjedt el rövid időre az öncsonkítás szokása egy keresztény szekta tagjai között. Kondratyij Szelivanov muzsik az Újtestamentum tanításaira hivatkozva vette rá követőit, hogy egy gyermek nemzése után kasztrálják magukat, és ily módon szó szerint tartsák meg a parancsolatokat, hogy teljes ártatlanságban élhessenek. Amikor a szekta létszáma veszélyes nagyságúra duzzadt, maga II. Katalin cárnő lépett fel ellenük. Prófétájukat Szibériába száműzték, később őrültként a szuzdali kolostorba zárták, híveit büntetőtelepekre deportálták.

A cikk teljes terjedelmében a 2007. évfolyam februári számában olvasható!