Álmok és látomások alapján ítélték el a salemi boszorkányokat

Vádak a miszticizmussal kevert paranoia árnyékában

Az ókori hagyományokra épülő középkori boszorkányságba vetett hit hatására a 13-19. századig egymillió embert végeztek ki Európában. A perek és kivégzések döntő többsége a 16-17. században történt, az áldozatok zömmel szegénységben élő nők, elsősorban özvegyek voltak. A salemi perekre az európai boszorkányüldözés lecsengése után került sor, magyarázatait a gyarmati élet egyediségében kell keresnünk.

Amerika első telepeseinek nem volt könnyű dolga, hiszen egy óriási és többnyire békétlen vidéken kellett harcolniuk napról-napra az életben maradásért. S mivel New Englandben a 17. században majdnem mindenki hitt a boszorkányok létezésében, úgy vélték, hogy a rejtélyes világ, amely körülveszi őket, láthatatlan lényekkel van tele - jókkal és rosszakkal egyaránt. A gyakori gyermekbetegségeket, háztartási baleseteket boszorkányátok következményeinek vélték.

A fekete ember látogatása Mi köze van a boszorkányoknak Mindenszentek előestéjéhez, azaz Halloweenhez?

Bár a boszorkányságtól sokan féltek, viszonylag ritkán büntették. A New England-i betelepítések első 70 évében mindössze 100 embert gyanúsítottak meg boszorkánysággal; kevesebb, mint két tucat embert ítéltek el, de "csak" hetet végeztek ki. 1689-ben aztán Vilmos angol uralkodó hadat üzent az amerikai francia gyarmatoknak. A háború a leginkább New York, Új-Skócia és Quebec területét sújtotta, és onnan sokan menekültek a massachusettsi kolónia, azaz Salem területére.

A betelepültek hamar szembekerültek a korábban ott élőkkel: az addigi táplálékmennyiség ugyanis elégtelennek bizonyult, és hamar élessé vált a kikötő kereskedelméből és a mezőgazdaságból élők közti rivalizálás is. A puritán telepesek ezen felül sokszor látták a kereskedők munkájában az ördög kezét.

1692 januárjában aztán lángra kaptak a korábbi ellentétek: Parris tiszteletes 9 éves lánya, Elizabeth és annak 11 éves unokahúga, Abigail Williams furcsa hangokon kezdtek beszélni és sikoltozni, fetrengtek a földön, amit egy helyi orvos természetfelettinek titulált. Egy másik lány, a 11 éves Ann Putnam is hasonló tüneteket produkált.

Parris és mások kérlelni kezdték Betty Hubbardot, Mercy Lewist, Susannah Sheldont, Mercy Shortot és Marry Warrent, hogy nevezzék meg azokat, akik a rontást rájuk küldték. Február 29-én aztán Jonathan Corwin és John Hathorn magisztrátusok nyomása alatt a lányok három nőt vádoltak meg a rontással: Titubát, a Parris család karibi rabszolgáját, Sarah Good nincstelen koldust és Sarah Osborne-t, azt az idősebb nőt, akivel korábban a Parris családnak volt nézeteltérése.

A három asszonyt a magisztrátus elé állították, és 1692. március 1-jétől napokig vallatták őket. Osborne és Good ártatlannak vallotta magát, ám Tituba hamar megtört, és azt állította, hogy az Ördög személyesen kereste fel, és felajánlotta neki, hogy szolgálhatja őt. Különböző fekete kutyák, vörös macskák és sárga madarak színes képeit írta le, ahogy beszámolt egy fekete emberről is, aki azt akarta, hogy írja alá a könyvét. Tituba elismerte, hogy aláírta, és arról is beszámolt, hogy több más helyi boszorkány is van, aki el akarja pusztítani a puritánokat. A három nőt börtönbe vetették.

1. Vádak a miszticizmussal kevert paranoia árnyékában
2. Spirituális bizonyítékokat gyűjtöttek
3. Hallucinogén gomba hatása lehetett