Kalóriadúsan étkeztek a maja Pompejiben

Az 1978-ban felfedezett Ceren nevű ősi falu melletti maniókaföldet mintegy 3 méteres hamu borította. Ceren épületei, tárgyai és környezete azért maradhatott ilyen kitűnő állapotban, mert a közeli Loma Caldera vulkán 1400 évvel ezelőtti hirtelen kitörése hatalmas réteg hamuval fedte be, megőrizve a maja földművesek mindennapjait. Az Újvilágban eddig még nem találtak bizonyítékot e kalóriadús növény termesztésére, amely ma Latin-Amerika egyik legfontosabb élelemforrása.

"Már régóta foglalkoztat bennünket, hogy az maják mit termelhettek és ehettek  a kukoricán és a babon kívül, így a felfedezés valóban főnyereményt jelent. A manióka rendkívül gyorsan növő növény, s ezzel magyarázható, hogyan tudták a maják élelemmel ellátni az olyan nagy települések lakosságát, mint a guatemalai Tikal vagy a hondurasi Copán" - mondta Payson Sheets professzor, az ásatás vezetője.

A kutatók júniusban földradar, magfúrások és szondák segítségével néhány hatalmas, egymástól utakkal elválasztott termőterület pontos helyét állapították meg, majd később az is kiderült, hogy maniókaföldröl van szó. A leletek tanúsága szerint a maniókát éppen learatták, és újakat ültettek, amikor a vulkánkitörés bekövetkezett, és hamuval borította be az egész ültetvényt. "Egy 1400 évvel ezelőtti frissen ültetett maniókaföldet találtunk. A vulkáni hamu kitűnően konzerválta az akkori állapotokat, így úgy érezhettük, mintha közvetlenül az ősi maja földművesek nyomában járnánk" - mondra Sheets.

A manióka ágyása mintegy egy méter széles és kb. 60 cm magas volt - tízszer nagyobb, mint egy hagyományos kukoricaültetvény, bár a sorok hosszát még nem sikerült megállapítani. A maniókadugványt nagy gonddal helyezték a földbe, hogy a felfelé növekvő része új cserjét, a föld alatti része pedig ehető gumókat és egyenletes gyökérzetet hozzon létre.

A régészek már korábban is gyanították, hogy a maják maniókát is fogyasztottak. A kasszávának is nevezett növény produkálja ugyanis a legmagasabb terméshozamot az összes termesztett élelmiszernövény közül. A kutatók most olyan eljáráson dolgoznak, amely más területeken is kimutathatja a maniókában található keményítőt. "Nem hisszük, hogy csak Cerenben folyt maniókatermesztés. Reméljük, hogy máshol is megtaláljuk e tevékenység nyomait. Régészeti szempontból az egyik legfontosabb az ősi kultúrák mindennapi megélhetési forrásainak felfedezése" - mondta Sheets.

A vulkánkitörés egyébként egy kora augusztusi estén történt. A kutatók a kitörés pontos idejét a növény magasságából állapították meg, valamint abból, hogy a szerszámokat már behordták, de a fekvőszőnyeget még nem terítették ki. A valószínűleg néhány száz embernek otthont adó Cerenben eddig 12 épületet tártak fel: lakóépületeket, raktárakat, műhelyeket, konyhákat, vallási építményeket és egy közösségi szaunát. A földradar szerint még több tucat építmény fekszik a hamu alatt.

Emberi maradványokat azonban nem találtak, ami eleinte zavarta a régészeket. 1993-ban viszont kiderült, hogy a vulkánkitörést földrengés előzte meg, ami menekülésre késztette az embereket, akik még a legértékesebb holmijaikat is hátrahagyták. A Cerent megtekintő régészek és vulkanológusok szerint az itteni szerves anyagok - nádtetők, gerendák, fonott kosarak, ruhák és gabonaszemek - állapota jobb az olaszországi Pompejiben megmaradt szerves anyagok maradványainál.