Szocialista márkaőrület Moszkvában

Hol van már az egykori NDK-ban gyártott ORWO film és fotópapír, vagy a Szovjetunióban olcsósága miatt oly népszerű bolgár Rila farmernadrág? Nem kapható már a Szlincsev Brjag és a Pliska elnevezésű bolgár konyak sem. Az egykori Szovjetunióban legnépszerűbb motorkerékpár, a csehszlovák Jáva gyártója még létezik, de az orosz utakon a Jávák helyét az olcsó kis kínai robogók foglalták el. Eltűntek az olyan bolgár cigaretták is, mint a Stewardess vagy a TU-134, és már régen nem kapható Oroszországban (sem) a magyar Kossuth cigaretta.

Ikarus-buszok exportja, 1960

Minderről az Izvesztyia című orosz lap számolt be azzal, hogy egy felmérés kimutatta: a megszokott dolgok valamennyire megőrizték a becsületüket. A néhai szocialista tábor termékeiből a megkérdezettek 24 százalékának a mongol irhabunda, 23 százaléknak a Jáva motor, 17 százaléknak a csehszlovák ólomkristály, 10 százaléknak a bolgár cigaretta hiányzik.

A magyar termékek e listán ugyan nem kaptak helyet, de ma is van ázsiója többek között a Globus konzerveknek, noha már nem sok látható a hihetetlen árubőséget kínáló boltokban - írta az Izvesztyija. A lap külön megemlékezett az Ikarus buszokról, amelyek a múlt század közepétől árasztották el a szovjet utakat, részben ma is dacolnak még az idővel, s amelyeket az utasok rakétának becéztek formájuk miatt.

Mindent egybevetve a lap megállapítja: a KGST széthullása és a Szovjetunióval fennálló gazdasági kapcsolatok megszűnte végzetes csapást jelentett a szocialista tábor legtöbb márkája, illetve azok gyártója számára, s a még létező cégek nehezen küzdenek a szabadpiaci körülmények között. Pedig még élnek a legendák, s érdekes módon nemcsak a nosztalgiára hajlamos idősek körében, hanem a fiataloknál is, akik a szocializmus lejárta után születtek és a piacgazdaságban nőttek fel.

A volt szocialista országok gyáraihoz képest a szovjet időkben is drága márkás termékeket előállító orosz cégek nem állnak rosszul. Létezik még a ZIL autógyár, amely szovjet időkben is egyenként gyártotta a hatalmas limuzinokat. Ezeket a köznyelv némi pajzán utalással "taghordozónak" nevezte, utalva a bennük ülő funkcionáriusokra. A 4104-es szedánból készül még egy-egy, de megvételéhez sok pénz és nagy türelem kell. A gyár mérnökei társadalmi munkában kifejlesztettek ugyan egy új típust, amelyet hamarosan be is mutatnak majd a közönségnek, de csak reménykednek abban, hogy valaha is megindul a szériagyártás.

Ezzel szemben igen jól megy a Poljot és a Vosztok óragyárnak, termékeik az utolsó darabig elkelnek és igen népszerűek például az internetes árveréseken is. Más cégek is rájöttek, hogy érdemes a luxusszegmensben mozogni, s némelyik csokoládégyárnak ez sikerül is - hiába igyekszik viszont az orosz ruházati ipar. Az itt készülő legdrágább luxustermék egy óriásjacht, amelyet a holland Timmermann cég részévé vált Moszkvai Hajóépítő és Hajójavító Gyár állít elő: az első három darab elkelt, a negyedik Moszkvában marad, hogy Földközi-tengeri utakra adják bérbe.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Horváth Júlia, Moszkva)