Lopakodó pozíciónyeréssel fogant a kádárista elit

Milyen hátterű, műveltségű, iskolázottságú rétegekből verbuválódott a szocialista elit? Kik lettek a pártvezetés nómenklatúrájának tagjai? Ki, hogyan élvezhette a rendszer által biztosított privilégiumokat? Huszár Tibor könyve a magyar szocialista korszak, s főként a Kádár-kor politikai vezetésének összetételét és fogantatását térképezi fel a történeti szociológia módszereivel.

Az ELTE szociológiaprofesszorának munkája a Kádár-kori elit megalkotásának folyamatában meghatározó politikai-gazdasági-jogi lépéssor vázolásával indít, amely a demokratikus átalakulás útjának eltorlaszolásához vezetett. Elemzésében a nómenklatúra intézményesülését, a káderhatáskörök időbeli változását és a kötőanyagul szolgáló kiváltságok rendszerét deríti fel.

A két háború közötti elitkutatások eredményeire támaszkodva, de azok fogalmi rendjétől eltérő módon közelít a nómenklatúra rendszer kialakulásához. A pártállam kiváltságosaival és az apparátus vezető köztisztviselőivel készült életútinterjúk és a párt hatásköri listáinak, kinevezési határozatainak elemzése alapján alkotja meg a korszak káderpolitikájának történetét.

Az 1945 utáni első szabad választás eredményének kiigazítását, a demokratikus átalakulás útjának eltorlaszolását célozta a kommunisták pozíciószerzése az erőszakszervezetekben és a közigazgatásban. A születő demokratikus elit markáns alakjait rekesztették ki a politikai életből. Az 1949-es kvázi-választással monopolhelyzetbe került kommunisták viszont korántsem alkottak egyöntetű csapatot. Egyetlen közös jellemzőjük az volt, hogy a kommunista mozgalomban szocializálódtak, és a háború alatt antifasiszta tevékenységet végeztek.

A karrierminták vizsgálata arra a következtetésre vezet, hogy "a kádári gárda kevéssé állt új arcokból, a meglevő átcsoportosításával élt." A permanens fluktuációval és a kontraszelekcióval végleg beszűkítette saját utánpótlását is. Sajátos módon a legfelső vezetés még a nyolcvanas években is ragaszkodott munkás-paraszt származásához, hogy a rendszer fenntartását ideológiailag is erősítse.

A könyv egyik fejezete a pozícióval járó előjogok példatárával szolgál. Ebből kiderül, a hatvanas évektől a kiadó és a kiadás évének megjelölése nélkül "kéziratként" bizalmas megjelöléssel juthattott hozzá Sartre, Churchill és Gyilasz műveihez több mint félezer intézményvezető, vezető politikus. A hetvenes évektől a kiváltságosok vagyonosodási igényét a lakásgazdálkodásban és az üdülőtelkek megszerzésében elégítették ki. Az üdültetés, a kétévenkénti külföldi út, a külön ráfordítás nélkül járó új gépkocsi, a népnyelvben 4 K-snak hívott kiváltságok (kocsi, K-telefon, külföldi út, Kútvölgyi) szolgáltatták a nómenklatúra legkiválóbb kötőanyagát, amely pozíciójához erősítette a rendszer vezetőrétegét.

Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása Magyarországon (1945-1989). Corvina Kiadó, Bp., 2007. 152 o. 1600 Ft

---

A sorozat további kötetei:

• Kemp, Barry: Az egyiptomi Halottak Könyve
• John H. Arnold: Történelem
• Hervig Birg: A világ népessége
• Heinrich Krauss: Az angyalok
• Detlef Linke: Az agy
• Rudas Tamás: Közvélemény-kutatás
• Kolosi Péter: A kereskedelmi televíziózás Magyarországon
• Henning Boetius: Hidrogén-forradalom
• Karl Vocelka: Ausztria története
• Hartwin Brandt: Az ókor alkonya
• B. Szabó János: A mohácsi csata
• Thomas Junker: A biológia története
• Thomas O. Höllmann: A Selyemút
• Flesch István: A török köztársaság története