Az ötvenhatos vértanúkra emlékezünk

Az újratemetés kulisszatitkai

1958. június 16-án Budapesten - törvénysértő ítélet után - végezték ki Nagy Imrét, az 1956. évi forradalom és szabadságharc törvényes miniszterelnökét, valamint Maléter Pált, a forradalom honvédelmi miniszterét és Gimes Miklós újságírót. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével június 9. és 15. között folytatta le a - februárban elnapolt - büntetőper tárgyalását.

A pert szigorúan titkosan bonyolították, a szervezést Rajnai Sándor ezredes irányította. Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélték. A törvénysértő per két további vádlottja közül Losonczy Géza 1957 végén a börtönben tisztázatlan körülmények között meghalt, Szilágyi József ügyét pedig elkülönítve tárgyalták, s már 1958. április 24-én kivégezték. A kivégzettek holttestét a börtönudvaron betonba ágyazták, majd 1961-ben titokban átvitték a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájába.

1958. június 17-én nyilvánosságra hozták az Igazságügyi Minisztérium közleményét a "Nagy Imre és társai ellen lefolytatott büntetőeljárásról és az ítéletről". Ekkor jelentették be Szilágyi és Losonczy halálát is. A hírre számos nyugati országban tüntetettek a magyar és a szovjet követségek előtt. Az Egyesült Államok tiltakozott Nagy Imre és társai kivégzése miatt.

1988-ban, a kivégzések 30. évfordulója alkalmából a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) felhívást intézett a társadalomhoz az 1956 utáni megtorlás áldozatainak erkölcsi, politikai és jogi rehabilitációja érdekében. Június 16-án a Köztemetőben mintegy négyszázan koszorút helyeztek el a 301-es parcellában, s megemlékezés keretében felolvasták a kivégzettek 244 fős listáját. A párizsi Pére Lachaise temetőben a családtagok jelenlétében felavatták Nagy Imre jelképes sírját.

Az állampárt 1988-ban kegyeleti kérdésnek tartotta az ügyet, kapcsolatba lépett az ellenzékkel, a családtagokkal. Az MSZMP-vezetés határozata alapján 1989 áprilisában ötnapi kutatás után valamennyi mártír maradványai előkerültek: arccal lefelé találták őket, kátránypapírba csomagolva. A TIB követelte, hogy a kormány tegye közzé a kivégzettek névsorát, nevüket közös emlékmű őrizze. 1989 áprilisában Németh Miklós kormányfő javasolta, hogy a temetés kormányzati lépés is legyen. Politikai felülvizsgálatról és a megbékélésről szóló kormánynyilatkozatról döntöttek.

1989. június 16-án Budapesten - ahogy akkor nevezték - a nemzeti gyász és megemlékezés napján, kivégzésük 31. évfordulóján ünnepélyesen újratemették Nagy Imre és mártírtársai földi maradványait. A Hősök terén felállított ravatalok előtt - a kormány és az ellenzék közös szervezésében zajló gyászszertartáson - 100-150 ezer ember búcsúzott a mártíroktól. A temetésre az Új köztemető 301-es parcellájában került sor, ott, ahol a maradványokat megtalálták.

A temetőben a családtagok, a harcostársak és a barátok koszorúinak elhelyezése után felolvasták a kivégzettek névsorát. A síroknál a család által felkért személy mondott búcsúbeszédet. Nagy Imrét Méray Tibor író és Kopácsi Sándor, Budapest egykori rendőrfőkapitánya búcsúztatta. Végül a különböző felekezetek papjai ökumenikus imát mondtak, és megáldották a 301-es parcellát. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án Nagy Imrét és társait felmentette az ellenük 1958-ban emelt vádak alól.

(Múlt-kor/MTI)