Pornográf kalauz a viktoriánus Angliához

A közismert mítosz szerint a viktoriánus kor átlag angolja olyannyira frusztrált volt mindennemű szexualitástól, hogy még e legkisebb hasonló utalásokat is megpróbálta eltüntetni az életéből. Egy két évtizde folyó kutatás szerint azonban mindez csak a felszín, mert a valóság egész másként festett: a társadalmat ugyanis a mainál is jobban átitatta a szexualitás és a pornográfia.

A kérdés története az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor megjelentették a közismert író, Henry Silver titkos naplóját, amely őszinte megdöbbenést váltott ki: az erkölcs mintaképeként ismert szerző szabadszájúan, és durván vallott szexuális élményeiről. A botrány kapuit Lady Chatterley naplója tárta tágra pár évvel később, ami után már nem volt megállás, és egymás után jelentek meg a viktoriánus pornográfia irodalmi és vizuális alkotásai.

Több olyan, addig ismeretlen fotókollekció és erotikus napló is előkerült, amely komolyan megingatta a korról korábban gondoltakat. Ezekből született meg 1964-ben a kérdés alapművének számító, The Other Victorians című könyv, majd a témát később Michael Mason történész vette elő, aki 1994-ben The Making of Victorian Sexuality című könyvében elemezte a témát.

Szerinte a vízválasztó az 1857-es év volt, amikor meghozták az első Obszcén Publikációs Törvényt, amely mellesleg bevezette a pornográfia szó használatát is. A szabályzás közel egy évszázadig volt érvényben, és elég ellentmondásosan valósult meg. A törvény végrehajtásában ugyanis igen képmutatónak bizonyultak az angolok: 1885-ben W.T. Stead újságíró például megírta, hogy míg az irodalmi alkotásokat komolyan üldözték, a gyakorlatban senkit nem büntettek meg, ha Londonban alig öt fontért juthatott fiatalkorú prostituálthoz.

A The Lancet című folyóirat 1857-ben arról tudósított, hogy Londonban 6000 bordély és 80 ezer prostituált él. A statisztikákat támasztja alá a Lady Pokingham által jegyzett viktoriánus pornó-klasszikus, a "Mindannyian csinálják". A The Times beszámolója szerint valójában mindenki csinálta, és közülük is kiemelkedett a Walter nevezetű viktoriánus szexológus. Walternek "A titkos életem" (My Secret Life) című könyve 11 kötetben jelent meg 1888 és 1894 között, a sorozatot pult alól árulták, míg ma a my-secret-life.com címről akár ingyenesen is letölthető. Walter könyvében csak az f-betűs szó (kitakartuk: fuck) 5357 alkalommal jelent meg, és a szerző 1100 oldalon át a közel 1200 partnerrel folytatott szexuális kapcsolatát örökítette meg. "Walternek valószínűleg még a koporsóban is erekciója lehetett" - írja a The Times.

Arról azonban a mai napig komoly vita folyik, hogy ki is lehetett ez a titokzatos Walter. A címre az első számú jelölt Henry Ashbee, a tiltott könyvek iránt érdeklődést mutató életrajzíró, aki 1857-ben, 24 évesen kezdhette meg erotikus odüsszeiáját. Szintén vita van arról, hogy mennyire vehető komolyan a szexuáltörténeti munka. Ha azonban nem is fogadunk el belőle mindent, az biztos, hogy a viktoriánus úriemberek többi hobbijához hasonlóan ez is diszkréten, de igen intenzíven zajlott.