Kalandozások Pannóniában: telepesek az ókori Duna-parton

Ma is élő római örökség

A római települést a 3. század végétől az írásos emlékek szerint már Florentia-nak nevezték, és mai Dunaszekcső területét a római Lugióval a 18. század utolsó harmadában Katanchich Péter feleltette meg. Ezt a kutatók nagy része elfogadta, de volt olyan feltevés is, amely szerint Szekcsőt Altinummal kell azonosítani. A kérdést véglegesen Wosinsky Mór döntötte el az írásos emlékek és a környéken talált mérföldkövek alapján.

Rómer Flóris a Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságának előadója 1865-ben végigjárta a limes pannóniai szakaszát, alább az ő jelentéséből idézünk: "...Még élnek emberek, kik az itteni vár falaira emlékeznek. A főtisztelendő esperes úr pedig látott igen szép faragványú domborművet. Hogy az összerombolástól megmentse, ígért a tulajdonosnak egy kila (kb. 100 kg) búzát, de az sejtvén, hogy biztosan arany van benne, mivel papja ilyen áron akarja tőle megvenni, maga kívánván az egész hasznot élvezni, darabokra töré, és így műtörténetünket eme jeles darabtól megfosztá...". Rómer még római épületmaradványokat is látott a Várhegyen.

Az ókori településből bemutatható állapotban nagyon kevés emlék maradt meg, mivel a később kialakuló Szekcső szinte teljesen ráépült Lugio romjaira. A fellelhető köveket, és más építési anyagokat az újonnan emelt épületek elkészítésekor használták fel. Lugio kövei megtalálhatók a katolikus templomban, a piactéren lévő magtárban, az iskola épületében, valamint minden olyan ház alapjaiban és falaiban, melyek a múlt század elején épültek. A megsüllyedt ortodox templom alapjainak vizsgálatakor az derült ki, hogy a templom egyes részei római falakra épültek. Cikádor (Bátaszék) kolostorának építéséhez is használtak Lugióból származó olyan faragott köveket, mint amit annak bejáratánál találtak.

Lugióból csak néhány feliratos követ, valamint sírkövet sikerült megmenteni az utókor számára. Az egyik épen maradt emlék a Széchenyi utca elején található római-kút. A felette látható díszkövet a Jankovich-Bésán család állította, csak a kifolyóig vezető cserépből készült vízvezeték és egy nagyobb víztároló kőedény származik a római korból. Több régi építésű ház padlózatában helyeztek el bélyeges téglákat is. Kertásáskor, földműveléskor a mai napig gyakran kerülnek elő római sírok is. A részlegesen feltárt temetők nagy száma és kiterjedése arra enged következtetni, hogy Lugio fénykorában közel tízezer embernek adott otthont.

A Várhegy alatti Duna-parton sétálva a partoldalban mai napig több helyen is láthatjuk a leomlott római épületek falmaradványai. A Várhegy közvetlen közelében freskódarabok kerültek elő. A feltáró régészeti ásatáson a feltételezett épületet nem sikerült megtalálni, mivel az nagy valószínűséggel az a Dunába omlott. Előkerültek viszont azok a bizonyítékok (padló darabok, fűtéscsövek, további freskók, szemétgödrök, kerámiák, érmék), amelyek azt igazolták, hogy egykor gazdag villa állhatott ezen a festői szépségű helyen. Padlófűtéses épületek nyomai a faluban több helyen is fellelhetők.

A Püspök-hegy déli oldalán található római ókeresztény temető értékes leletanyagát a múlt század elején egy székesfehérvári régiségkereskedő rabolta ki. Innét került elő az egyetlen magyarországi őskeresztény palackfenék, melyet a Nemzeti Múzeum őriz.

Web: www.lugio.hu, www.ripapannonica.hu
Blog: romaikor.blogter.hu, romanage.blogter.hu

1. Erőd védte a dunai átkelőt
2. Ma is élő római örökség