Csendben emlékeztek Guernica bombázására

Miért kellett a békés kisvárosnak elpusztulnia?

A legnépszerűbb elmélet szerint a baszkok megfélemlítését szolgálta, akik visszautasították a Francóhoz való csatlakozást, és akiknek a függetlenségét a spanyol tábornok szívből utálta. A spanyol királyok a hagyomány szerint Guernicában egy tölgyfa alatt tették le az esküjüket, amely különleges jogokat biztosított a baszkok számára. A fát nem érte találat, és azon kevés helyek egyikén állt, amelyet elkerültek a bombák. Végül 2005-ben elpusztult, helyére egy az eredeti fáról származó makkból kinőtt facsemetét ültettek, amely ma is ott áll.

Franco szinte azonnal letagadta, hogy német és olasz vadászrepülők tartózkodtak volna az ország területén. Azzal vádolta a baszkokat, hogy saját maguk rombolták le a városukat. Amikor csapatai a bombázás után néhány nappal bevonultak a városba, azonnal hozzákezdtek a nyomok eltüntetéséhez. Eltávolították a lövedékeket, valamint a gyújtó- és repeszbombák maradványait, majd a várost nagy sebességgel újjáépítették. A lakók szerint azonban az új építkezések során még ma is kerülnek elő csontok. Bár a támadásnak sok ezer szemtanúja volt, a diktátor mindvégig tagadta felelősségét.

Jose Angel Etxanitz, a helyi múzeum igazgatója szerint, aki 20 éve foglalkozik a bombatámadás történetével, a támadás körül sok mítosz alakult ki. Ezek közül a legjelentősebb az az elképzelés, hogy Guernica volt a spanyol polgárháború első és legszörnyűbb légitámadása a polgári lakosság ellen. Ez azonban nem igaz, ugyanis miután Hitler Kondor-légiója és az olasz szövetségesek égő romhalmazzá változtatták a várost, a menekülő baszk kormány bejelentette, hogy a támadás során 1245 ember vesztette életét, és 800-an sebesültek meg. Bár ez a szám is csak feltételezésekre alapult, a világ kollektív emlékezetében Guernica neve hamarosan összemosódott azokkal a tízezrekkel, akik a későbbi bombázások során haltak meg.

A támadás délután 3:30-kor kezdődött, amikor egy vadászrepülőgép hat bombát dobott a városra. A következő hullám megérkezéséig 10-12 perc telt el, ez idő alatt a 8000-10000 lakos nagy része ki tudott menekülni a mezőkre, vagy elbújt az óvóhelyeken. Etxaniz és csoportja aprólékosan átvizsgálta a templom és a temető feljegyzéseit, és ez alapján 120 halálesetet tud bizonyítani. Az sem felel meg a valóságnak, hogy Guernicában vetettek be először modern fegyvereket a civil lakosság ellen - a németek a baszk Durangó városát három héttel azelőtt már bombázták, ami 300 halálos áldozatot követelt.



Guernica valójában azért kapott ekkora figyelmet, mert a külföldi tudósítók, köztük George Steer, a London Times újságírója, szemléletes képekben írták le a mérföldekre ellátszó hatalmas tüzet. "A végrehajtás módját és az okozott pusztítást tekintve a Guernica elleni támadás példátlan a hadtörténelemben" - írta Steer. A külföldi sajtóban megjelent híradások keltették fel az akkor éppen Párizsban élő Picasso figyelmét. Máskülönben a művész valószínűleg más példát választott volna híres művéhez.

Sokan azt hiszik, hogy Guernica volt a főpróbája Hitler két évvel későbbi, Lengyelország ellen indított támadásának, és a második világháború kezdetének. Nemsokára a világ megtapasztalhatta London, Varsó, Berlin és Hirosima példáján, milyen pusztítást vihet véghez egy légitámadás. Ma Guernica, az áldozatok számától függetlenül, a tragédiát juttatja eszünkbe, és túlélői azt remélik, hogy sorsuk példája visszarettenti a világot a háborútól.

1. Az emlékezés is problémát jelent
2. Miért kellett a békés kisvárosnak elpusztulnia?