Fagyhalálhoz vezetett az antarktiszi versengés

A Déli-sark hősei

Az angolok szibériai pónikkal, kutyákkal és motoros szánokkal vágtak a közel ötezer kilométeres útnak, de a hó-és jégviharok közepette hamar kiderült, hogy a pónik nem bírják a hideget és rendszeresen elakadnak a hóban. Az állatokat le kellett ölniük, ettől kezdve iszonyatos szenvedések közepette maguk húzták a szánkókat. 1911 decemberének legvégén érték el a 87. szélességi fokot, ahonnan csak Scott és négy társa folytatta az utat. Scott már induláskor felvetette, hogy Amundsen megelőzheti őket, de személyes ambíciói és anyagi okok miatt (a támogatás nagy részét az elsőséghez kötötték) tovább folytatta útját.

1912. január 16-án emelkedett hangulatban érték el a Déli sarkot, ahol azonban mérhetetlen csalódás - az Amundsen által egy hónappal korábban kitűzött norvég zászló, némi ellátmány és egy Haakon norvég királynak címzett levél várta őket. (Amundsen jobban számított, felkészültebb és az időjárással is szerencsésebb volt, így már 1911. december 14-én célba ért, majd társaival baj nélkül jutott vissza a bázisra.) Az öt angol becsületből kitűzte a brit lobogót, ám a vereség megtörte akaratukat. A még zordabbra fordult, időnként mínusz 33 fokos hidegben így is naponta tizennégy mérföldet tettek meg, de erejük egyre fogyott.

Február 7-én halt meg az első közülük. Március 17-én egy újabb társuk választotta önként a halált, a megmaradt három brit március 19-én verte fel utoljára sátrát. A következő nap - két napi járásra, alig 18 kilométerre raktáruktól - már nem tudtak továbbmenni, s 8-9 nap múlva odavesztek az iszonyatos hóviharban. Scott utolsó, drámai naplóbejegyzése március 29-én kelt. Csonttá fagyott tetemükre, irataikra és a kőmintákkal telt szánokra csak novemberben bukkant a mentőcsapat. A holttesteket jégsírba temették és kőhalmot emeltek föléjük, a folyamatosan mozgó jég néhány év múlva a tengerbe vitte őket.

A dráma hatalmas feltűnést keltett - jóval nagyobbat, mint Amundsenék sikere -, s Scotték halálukban is a Déli-sark hősei lettek. Naplója bestsellerré vált, a tragikus hősökről költemények, szobrok, regények születtek, az addig példátlan módon, posztumusz lovaggá ütött Scottról templomokat, utcákat, sőt városokat neveztek el birodalomszerte.

Amundsen 1928 júniusában tűnt el repülőgépével, amikor az Északi sark átrepülése közben szerencsétlenül járt Umberto Nobile megmentésére indult. A Déli sarkot légi úton először 1929-ben érte el az amerikai Robert Byrd repülőgépe, az első transzantarktiszi expedíciót 1957-58-ban a brit Vivian Fuchs vezette. A Déli sarkon felépített amerikai kutatóbázist - amely a Föld legdélibb lakott helye - Amundsenről és Scottról nevezték el.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

1. Versenyfutás az utolsó terra incognitáért
2. A Déli-sark hősei