Elhunyt az írás megszállottja

Az Académie Francaise legidősebb tagja volt, kerek hetven esztendős írói pályafutása alatt száznál több könyve jelent meg, köztük harminc történelmi regény. Már 27 éves korában a rangos Goncourt irodalmi díjjal tüntették ki.

Troyat 1911. november 1-jén született Moszkvában jól szituált örmény kereskedő családban és az írói ösztönzést elsősorban a cári Oroszországra történő visszaemlékezéseiből merítette. Egy alkalommal szülőhazáját "álomországnak nevezte, amelyről a szülei meséltek neki". Külföldön főleg Puskin, Tolsztoj, Gogol, Gorkij és II. (Nagy) Katalin cárnő életrajzai tették ismertté nevét. (Nagy Katalin szóló életrajza Párizsban 1977-ben, Magyarországon 1995-ben jelent meg Romhányi Török Gábor fordításában, a Pesti Szalon kiadásában).

Az orosz cárokról, II. Sándorról és II. Miklósról, valamint Baudelaire-ről, Zoláról, Flaubert-ről és Maupassant-ról szóló életrajzainak nemcsak azt köszönhette, hogy nemzetközileg elismert író lett, hanem azt is, hogy 1959-ben beválasztották az Académie Francaise-be. A francia írók soraiban sokáig atipikusnak számított, mivel stílusa a 19. századi nagy orosz elbeszélőkre emlékeztet, de ugyanakkor modern és pszichoanalitikus fogások is felfedezhetők benne.

Jacques Chirac köztársasági elnök "a francia irodalom óriásának" nevezte, egy 1994-ben rendezett közvélemény-kutatáson pedig a franciák kedvenc írójuknak nyilvánították. Troyat azonban nem sokat adott a hírnévre és a kitüntetésre. "A siker nem jelent semmit. A munka embere vagyok, aki árnyékban él" - mondotta.

Troyat - eredeti nevén Lev Taraszov - 1917-ben kis gyermekként a forradalom elől hozzátartozóival együtt elmenekült az összeomlott cári Oroszországból. Konstantinápolyon és Velencén át eljutottak Párizsba, ahol 1920-ben letelepedtek és Troyat 1933-ban elnyerte a francia állampolgárságot. Huszonnégy éves korában debütált Faux jour (Rossz megvilágítás)) című írásával, amiért a Populiste-díjjal tüntették ki. 1938-ban elnyerte a Goncourt-díjat, mégpedig A pók című regényével, amelynek főhőse egy férfi, aki többször is eljátssza, hogy öngyilkosságot követ el, nehogy nővérei férjhez menjenek és sorsára hagyják. Ezután további rangos kitüntetések következtek, köztük a Becsületrend Nagykeresztje.

Troyat egész irodalmi munkássága aprólékos kutatásokra alapozódott. Csehov-életrajzának megírásához például felhasználta azt a csaknem ötezer levelet, amelyet mintegy 460 címzetthez írt azzal a kéréssel, hogy írják meg amit Csehovról tudnak.

(Múlt-kor/MTI)