Rehabilitálhatják az utolsó angol boszorkányt

A skót származású Helen Duncan volt Nagy-Britannia egyik leghíresebb médiumja, aki az 1920-30-as években az egész országot beutazva tartott szeánszokat, többször találkozott Winston Churchillel és VI. Györggyel is. A háborús paranoia azonban őt is utolérte: 1944-ben két tengerésztiszt egy szeánsz kellős közepén tartóztatta le Portsmouth-ban.

Duncan egy szeánszon

A titokban már a partraszállásra készülő hatóságok komolyan féltek a tervek kiszivárgásától, és minden furcsa ügyet megvizsgáltak. Így keltette fel az érdeklődésüket a médium is, aki a szóbeszédek szerint a szellemvilággal társalogva tudott meg titkos információkat. A nő akkor vált igazán veszélyessé számukra, amikor egy eltűnt tengerész szüleit felkeresve közölte velük, hogy fiúk hajója elsüllyedt. Mivel erről a hatóságok korábban senkit nem értesítettek, így elrendelték a nő őrizetbe vételét.

Duncant a hatóságok összeesküvéssel, kémkedéssel, csalással és boszorkánysággal vádolták meg, ám a lefolytatott tárgyaláson végül csak - egy 1735-ös törvény felelevenítésével - a fekete mágia használatában találták bűnösnek. Kilenc hónapra az észak-londoni Holloway börtönbe zárták, ahol Churchill is meglátogatta. Bár a miniszterelnök a nő ítéletét ostobaságnak nevezte, nem tudott segíteni rajta. Duncan 1951-ben fellebbezett a 200 éves törvény alkalmazása ellen, de az ítéletet továbbra is fenntartották. A médium 1956-ban halt meg, három hónappal azután, hogy a rendőrség újra letartóztatta Nottinghamben. A nyomozók ugyanis egészen haláláig csalónak tartották, aki szerintük például tojásfehérjéből állította elő az általa ektoplazmának nevezett túlvilági folyadékot.

Az angliai reformációval járó vallási intolerancia VI. Jakab skót király - angol királyként I. Jakab (1603-1625) - alatt érte el egyik csúcspontját, amikor csak Skóciában 3500 embert végeztek ki. Az 1604-es statútum alapján több száz pert is lefolytattak, amelyek szinte mindegyikét az önjelölt boszorkányvadász tábornok, Matthew Hopkins felügyelt. Hopkins korábban az ország délkeleti részén kereste kínzással kicsikart vallomásokkal a banyákat. A megvádoltak főként nők voltak, gyakran család nélküli özvegyek. Egyesek gyógynövényeket gyűjtöttek, vagy gyógyítók voltak, és bár az egyház tanításával szembeszállva működtek, a legtöbben ártatlanok voltak. Elítélésükre olyan vádpontok alapján került sor, mint például, hogy fekete macskát tartanak otthon, vagy hogy megátkozták a szomszédjukat. A kivégzettek közt az egyik asszony a kínzások hatására még azt is bevallotta, hogy felelős volt azért a viharért, mely majdnem elsüllyesztette a királynak és menyasszonyának Dániából hazatérő hajóját. Az utolsó kivégzésre 1684-ben került sor, amikor Alice Mollandot felakasztották. Az utolsó skót boszorkányt, Janet Horne-t 1722-ben végezték ki. A modern boszorkányságot, más néven a Wicca mozgalmat Gerald Brousseau Gardner alapította az 1940-es években, 11 évvel a boszorkányság elleni törvények eltörlése előtt. Angliában a 2001-es népszámlálás során 7000 ember vallotta magát boszorkánynak.

A hozzátartozókat a leginkább az bántotta, hogy a közvélemény csak az 1950-es években értesült az ügyről, és a család a köznevetség tárgya lett, és társadalmi megbélyegzéstől szenvedtek. A hozzátartozók ezért tavaly kampányt indítottak Helen Duncan nevének tisztázása érdekében. A kezdeményezés hamar nemzetközi támogatókra talált: a szakmai segítséget Alison D'Amario, a Salemi Boszorkány Múzeum vezetője adja, míg a jogi támogatást Gordon Prestoungrange, a boszorkány-bocsánatok szakértője szolgáltatja.

A szervezők szerint kampányukat segítik azok az események, amelyek a közelmúltban történtek: előbb arról számolhattunk be, hogy közeleg a hivatalos bocsánatkérés az angliai rabszolgaságért, majd pedig bemutattuk, hogy a gyávaságért elítéltek ügyében is fordulat állt be.