Gyermekjátékokat rejtett a középkori törmelék

Korábbi híradásaink:

Mátyás király leopárdjának foga is előkerült a budai Várban Mélygarázs épül a budai Várban

A Csikós udvar elnevezés modern eredetű. Az újkori királyi Budavári Palota (A-B-C-D-E-F épületek és a hozzájuk tartozó udvarok együttese) azt az udvarát takarja, amely a nyugati várlejtőn, a főudvaroknál alacsonyabb szinten, az F épülettől északra helyezkedik el. Nevét a lebontott, újkori lovarda előterében egykor itt állott Csikós szoborról kapta. A szobrot azonban a helyreállítások után a Palota ún. Hunyadi-udvarára helyeztek át.

Mint a beépítésre kerülő, régészetileg védett területek esetében mindig, a tervezett négyszintes mélygarázs építése előtt a múzeum régészei itt is megelőző feltárást végeztek a veszélybe kerülő emlékek megismerése és megvédése végett. Ezen a részen többször folyt már kisebb ásatás, de a teljes területet összefüggő feltárására most nyílt először lehetőség. Az újkori építmények és a modern közművek ugyan erősen megbolygatták a korábbi viszonyokat, de a maradványok alapján mégis sikerült felvázolni a középkori és a török uralom alatti képet.

Nézze meg képeinket a feltárásról!

A legkorábbi lelet az udvar keleti oldalán került elő. Ez az első, az Árpád-kori városfal mellett, kívül futó, a hegy lejtőjébe vágott védőárok volt, melyet keleti oldalán az ásásakor kitermelt földből felhalmozott sánccal, nyugati oldalán pedig egyszerű, kötőanyag nélkül rakott kőfallal is megerősítettek. Az előkerült leletanyag alapján az árok lassú, természetes feltöltődése (az esők bemosták a talajt) elég hamar megkezdődött. Ezt jelentősen elősegítette a várfalon belül élő lakosság is, mivel az összegyűlt szemetet egyszerűen átdobták a falon. A szemétgödörként is használt árok alján talált kerámiatöredékek és állatcsontok fontos adatokat szolgáltattak a 13. századi életmód megismeréséhez.

A betemetett árok vonalán kisebb kövekből rakott utat vezettek végig. Ezt az utat többször megújították, javítgatták ("kátyúzták"), illetve rátöltéssel megemelték a szintjét. Az ehhez használt, elterített földből szintén nagy mennyiségű leletanyag került elő. A kerámia, állatcsontok, kisebb-nagyobb vastárgyak, üvegtöredékek, egy-egy elveszített pénz mellett két gyermekjátékot is rejtett a törmelék. A kis, pálcikára tűzhető kerámia madárfigura, s egy erősen töredékes, de felismerhető kis lovasfigura a használat során minden bizonnyal megrongálódtak, ezért kidobták őket.

Később ennek az útvonalnak megfelelően építették ki a nyugati falszoros rendszerét és kapuit. A középkor későbbi szakaszában az eredetileg nyugat felé erősen lejtő hegyoldalnak legalább egy részét terasz- vagy udvarszerűen feltöltötték, ennek pontos mennyiségét a későbbi bolygatás miatt nem lehet megmondani. A nyomok alapján azonban kiderítették, hogy mindehhez a kovács- ill. kőfaragó műhely hulladékát is felhasználták. A 15. századi leletanyagban néhány szép kályhacsempe töredék mellett külön érdekességként egy nagymacska (valószínűleg leopárd) egy foga is előkerült.

A török uralom békésnek mondható időszakában ez a korábban nem lakott rész is betelepült. Bár sajnos az újkori bolygatások majdnem teljesen megsemmisítették, sikerült egy kisméretű, kötőanyag nélkül rakott kövekből épített, simára vésett szikla padlójú ház maradványait megtalálni. A területen összesen 7, ugyanerre az időszakra keltezhető hulladéktároló gödör azt mutatja, hogy több olyan épület is lehetett, amely nyom nélkül pusztult el.

A gödrök leletanyaga gazdag volt: 16-17. századi edények, jellegzetes török talpastálak, gyertyatartók, festett üvegedények töredékei, üvegkarperec maradványai, eg köves ezüstgyűrű és egy pipa kerültek elő. A gödrökben talált legkésőbbi emlékek alapján a területről az 1684-es és 1686-os ostrom között költöztek el lakói.