Terrorhullámot indított a véres vasárnap

Korábban

Polgárháborútól tartott a brit kormány az ír zavargások idején

100 éves a Sinn Féin

A húsvéti felkelésre emlékeztek Írországban

Trockij élete inspirálta Tony Blairt

Sunday bloody sunday

Az írek évszázados függetlenedési törekvéseit a 20. század első évtizedeiben végre (részleges) siker koronázta. Az 1921-es angol-ír egyezmény kettéosztotta a szigetet, a huszonhat megyéből álló déli terület elnyerte önállóságát, és köztársasággá alakult. Anglia azonban nem mondott le a hat északi megyéről (Derry, Antrim, Fermanagh, Down, Tyrone és Armagh), ahol jelentős számú, a koronához hű protestáns lakosság élt. A másfél milliós lakosság 57 százaléka protestáns, míg 43 százaléka katolikus volt.

A helyiek által Ulsternek nevezett északír országrész a felekezeti villongások fészkévé vált, ahol a protestánsok politikai fölénye rövid idő alatt egyeduralommá nőtt. A katolikusok kiszorultak a közélet majd minden területéről, s a diszkrimináció hatására gettókba kényszerültek, amelynek határait a feszültebb időkben drótkerítés jelezte. A társadalom teljesen megosztottá vált, a két vallás hívei mindenfajta érintkezést kerültek egymással, szegregálódtak. Mindeközben a katolikus lakosság közel 80 százaléka munkanélküliként élt, s a két fél közötti viszony egyre feszültebbé vált.

Ez a feszültség először 1969-ben torkollott erőszakba, amikor véres háború vette kezdetét a tartomány katolikus és protestáns lakossága között. A harcok beszüntetésére Londonból "ideiglenes" csapatok érkeztek, ám ismét bebizonyosodott, hogy nincs tartósabb dolog az ideiglenesnél. A brit csapatok ugyanis nem hagyták el Ulstert, a katolikusok helyzete pedig tovább romlott, melynek legdurvább jele az volt, hogy a katolikusokat jogi eljárás nélkül is be lehetett börtönözni, sőt internálni is lehetett őket.



Az 1972. január 30-ára megszervezett békés tüntetéssel erre az embertelen helyzetre akarta felhívni a figyelmet a Northern Ireland Civil Rights nevű emberi jogi szervezet. Az unionista többségű parlament, a Stormont betiltotta a rendezvényt, amelyet ennek ellenére mintegy 15 ezer fő részvétele mellett mégis megtartottak. A felvonulás egyik szervezője a körzet parlamenti képviselője, az egyébként protestáns származású Ivan Cooper volt, aki a megbékélés lehetőségeit kereste a két fél között. A tüntetők 'Britek haza!' és 'Szabad Derryt!' feliratú táblákkal jelentek meg a tiltakozás helyszínén, ahol biztonsági okokból a brit hadsereg legkeményebb alakulatának számító ejtőernyős deszantosok is jelen voltak, ugyanis az ulsteri katonai vezetés attól tartott, hogy a tiltakozás zavargásba csap át.

A pokol akkor szabadult el, amikor az egyik brit katona tüzet nyitott a tüntetők egyikére, akinél - állítása szerint - fegyvert látott. A katonák azt mondták, hogy ők csak visszalőttek. Az azóta elvégzett vizsgálatok nem találtak bizonyítékot erre. A deszantosokat viszont már nem lehetett megállítani, 108 tárat ürítettek ki. A helyszínen tizenhárman vesztették életüket, egy áldozat pedig a kórházban halt meg. A mindössze három percig tartó összecsapás teljesen megváltoztatta Észak-Írország és Anglia kapcsolatát.

1. Sunday bloody sunday
2. Elszabadult indulatok

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­nyár
Múlt-kor magazin 2020

• Agyagból készült a legősibb és legnagyobb maja építmény
• Főszerkesztői köszöntő
• Az erotika stílusa: Josephine Baker
• A kis magyar–osztrák háború és következményei
• Beilleszkedési kényszerpályán a délvidéki magyarság
• Erdélyi életstratégiák Trianon után
• A kárpátaljai magyarság megszállás alatt
• A felvidéki vármegyék és Csehszlovákia létrejötte
• Erdélyi fatányéros orosz jazzel