Egyedülállóan temetkeztek a dunántúli neolit főnökök

Különleges séta egy neolitikus utcán

Már az M6-os autópálya nyomvonalának tolnai szakaszán végzett terepbejárások eredményei is jelezték, hogy a Szekszárdi-dombság déli vége előtt elterülő, korábban mocsaras és sík vidéken őskori lelőhely rejtőzik. A területileg illetékes Wosinsky Mór Megyei Múzeum a feltárással a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetét bízta meg, míg a technikai kivitelezést az Archeosztráda Kft. látja el. A 38 ezer m²-es, rendkívül sűrű lefedettségű terület ásatása ez év májusában kezdődött és előreláthatólag 2007. november végéig tart majd. Az ásatások során 90%-ban a késő újkőkori (i.e. 5. évezred) lengyeli kultúra, illetve a bronzkori mészbetétes kerámia kultúra és a kelta időszak objektumai kerültek elő.

Nézze meg a feltárás képeit galériánkban!

Az Alsónyék-Kanizsa-dűlői lelőhely jelentősége abban rejlik, hogy itt egy markológépek által letisztított különösen nagy felületen lehet kutatni. Eddig 250 zsugorított csontvázas sírt tártak fel, és a szakemberek még jövőre is ugyanennyivel számolnak. A sírok jó része rendkívül gazdag volt edényleletekben (ezekben ételt-italt adtak a halottaknak a "túlvilági" létre), s melléjük helyezték csiszolt és hasított kőeszközeiket (nyéllyukas kőfejszéket és kőbuzogányokat, laposbaltákat, ékeket, silexkéseket- és pengéket, csont- és agancseszközeiket).

Az ékszereket nyers rézből kalapálták, de a Földközi-tengerből származó Spondylus-kagylót valamint Dentalium-csigát is felhasználták a díszítésre. A temetkezések közül jelentőségükben kiemelkednek az ún. főnöki sírok, melyek négyszögletesek (ellentétben a többivel, melyek többnyire ovális alakúak) és mélyek, bennük cölöpszerkezetű, hatalmas méretű sírépítmények nyomai fedezhetők fel. Ennek különlegességét az adja, hogy ilyeneket eddig még nem találtak a közép-európai neolitikumban. E sírok rendkívül gazdagok, mindez az eltemetett személyek közösségükön belüli kiemelkedő (vezető) szerepére, helyzetére utalhat.

A lengyeli kultúra első lelőhelyét a tolnai Lengyel község közelében fekvő őskori sáncon Wosinsky Mór apát, a szekszárdi múzeum alapítója fedezte fel. A későbbi korok (bronz- és vaskor) objektumai mellett két sírcsoportot tárt fel mintegy 86 zsugorított csontvázas temetkezéssel. A kultúra kutatása szinte ezzel egy időben kezdődött Ausztriában és Morvaországban, ahol azonban nem temetkezéseket, hanem települési objektumokat találtak. A 20. század harmincas-negyvenes éveiben a baranyai Zengővárkony lelőhelyén Dombay János tárt fel 368 lengyeli sírt. A hatvanas-hetvenes években Kalicz Nándor a Gödöllői-dombságon újabb 220 sírt talált, s megemlítendők a szlovákiai kutatók által feltárt szőgyéni (Svodín) temető is 200 temetkezéssel. Az Alsónyék-Kanizsa-dűlői lelőhelytől nyugatra, körülbelül 6 kilométerre található a lengyeli kultúra Mórágy-tűzkődombi lelőhelye, ahol 1987-1990 között Zalai-Gaál István 111 temetkezési objektumot hozott a napvilágra, s a leleteket több itthoni és külföldi publikációban is megismertette az érdeklődőkkel.

A kutatott településen a dunántúli lengyeli kultúra esetében elsőként bukkantak cölöpszerkezetű, ún. "hosszúházak" maradványaira. E házak körülbelül 20 méter hosszúak és 8-10 méter szélesek voltak. Ehhez hasonló építmények nyomai eddig csak Zengővárkonyból voltak ismeretesek, itt azonban az ember végigsétálhat szinte az egész egykor "neolitikus utcán".

Az eddig előkerült régészeti elszíneződések alapján jövőre több ilyen építmény maradványainak előkerülése várható. Az ásatások végeztével kerül majd sor a leletanyag feldolgozására és közlésére: a feldolgozás elsősorban a modern jelleganalízis segítségével történik meg, ezzel az objektumok relatív kronológiai helyzete állapítható meg. A leletek pontos korát radiokarbonos vizsgálattal állapítják majd meg, illetve elvégzik majd a talajtani és kőzettani analíziseket is. Ezen kívül persze az antropológiai elemzések is számos értékes adattal szolgálhatnak a jövőben.