Kalandozás a reneszánsz popzene labirintusában

Az angol Orfeuszként ismert reneszánsz lantművész, John Dowland (1563-1626) katolikus vallása miatt leginkább a kontinensen élt, bár műveit Londonban adta ki. Shakespeare A szenvedélyes zarándok című művében név szerint is megemlíti lantművész kortársát, aki "ha lanthoz ér, minden emberi érzést elragad". I. Jakab trónrakerülésével Dowland királyi lantos lett. Több dalát már életében szinte népdalként ismerték szerte Európában, s összesen mintegy 100 szóló lantművet hagyott hátra.

A lant valóban az Erzsébet-kor népszerű hangszerének számított, még maga a királynő is szívesen játszott rajta. Az énekhangra és lantra írt John Dowland dalokat általában klasszikus képzettségű zenészek adják elő, és Sting - saját bevallása szerint -  nem tartozik közéjük. Ennek ellenére a CD meglehetősen jó kritikákat kap.

Hallgasson Ön is lanton játszó Stinget!

Sting - szintén saját elmondása szerint - már több, mint 20 éve foglalkozik Dowland zenéjével. Érdeklődése csak fokozódott, amikor bemutatták Edin Karamazov boszniai lantművésznek, akivel egy éven keresztül közösen kutatták Dowland szerzeményeit.

Bár ezek a dalok jóval a slágerlisták kora előtt íródtak, Sting mégis popzeneként kezeli őket. Szerinte Dowland volt Anglia első, ismert énekese és dalszerzője, és "ő találta fel a formát - az elidegenedett énekest/dalszerzőt". Érthető hát, hogy a "szenvedés királya" vonzódik Dowlandhoz, aki leginkább olyan hipnotikus erejű, szenvedéssel teli dalairól ismert, mint a "Flow My Tears," "In Darkness Let Me Dwell" és "Come, Heavy Sleep."