Megszületett Cziffra György zongoraművész

2004. szeptember 13. 12:06

Budapesten, egy angyalföldi barakktelepen töltötte gyermekéveit. Apja is muzsikus volt, ő ismerte fel tehetségét. Csodagyerek volt, már ötéves korában cirkuszban zongorázott. Dohnányi Ernő, a Zeneakadémia igazgatója meghallgatta, így jutott be a főiskolára, ahol Dohnányi és Keéri-Szántó Imre növendéke lett. Sikert sikerre halmozott, bár a kritikusok fanyalogva fogadták játékát. Tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, bárzongoristaként kereste a kenyerét, közben magánúton tanult tovább. 1943-ban kikerült a frontra, ott zongorajátéka megbabonázta a német tiszteket, s felajánlották: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Ő ezt származása miatt sem vállalta, inkább átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét itthon, eszpresszókban lépett fel. Szókimondása miatt nem engedték hangversenyezni, de a presszók előtt tömegek hallgatták az utcán. Disszidálási kísérletei után elfogták, kínozták, kezeit szétverték, csak csuklószorítóval tudott játszani. 1950-ben börtönbe, majd Recskre került, ahol követ tört. 1953-ban szabadult, majd engedélyezték fellépéseit.
1956-ban emigrált, rövid bécsi szereplés után Párizsban telepedett le. Hangversenyein zsúfolásig teltek a koncerttermek, főleg a virtuóz romantikus zongorairodalom - Chopin, Grieg, Liszt, Schumann műveinek - mestere volt. Lemezfelvételein is főleg e szerzők és saját Liszt-átiratai szerepelnek, de sikerrel játszotta a barokk és a bécsi klasszicizmus mestereit is. Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt. Átirataiban kifejti a szerző vázlatos zenei gondolatait. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és ötletesség jellemezte. Érett korára a XX. század legnagyobb pianistái, Rubinstein és Richter mellé emelkedett. Mégsem volt elégedett magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt. 1968-ban Chaise-Dieu-ban zenei fesztivált szervezett, 1969-ben ifjú pianisták számára megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd André Malraux kulturális miniszter segítségével létrehozta a Cziffra Alapítványt Senlis-ben, Párizs közelében. Itt egy XII. századi kápolnát alakíttatott át, s elnevezte Liszt Ferenc Auditóriumnak. Az alapítvány főleg tehetséges ifjú művészeket pártolt, muzsikusok mellett képzőművészeket is. Senlis-ben régészkedett és a francia-magyar történelmi kapcsolatokat kutatta, s évente fesztiválokat rendezett Festival du Graal néven. Fia, ifjabb Cziffra György karmester volt, akinek 1982-es tragikus haláláig apa és fia többször adott közös koncertet. Cziffra megkapta a francia Becsületrend tiszti keresztjét, 1968-ban francia állampolgár lett, de mindig magyarnak vallotta magát. 1973-ban látogatott először haza, budapesti hangversenyén tombolva ünnepelte a közönség. 1986-tól éveken át mesterkurzusokat vezetett a keszthelyi Helikon Zenei Fesztiválon. A 100 tagú Budapest Cigányzenekar tiszteletbeli elnöke volt, 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének tiszti keresztjével tüntették ki. Önéletrajza magyarul Ágyúk és virágok címmel jelent meg 1983-ban. Senlis-ban érte a halál 1994. január 15-én.

Támogasd a szerkesztőségét!

999 Ft 9.999 Ft 19.999 Ft

Miért támogassam a Múlt-kort?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
• Így lett Kassa csehszlovák város
• Tíz nagy győzelem a halál fölött
• A modern remetekirályság
• Így tanították Horthyt a 2. világháború után
• A kerti szajha
• Kolozsvár román megszállása
• Az újra megtalált munkásnő
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma