Stonehenge neolitikus település lehetett

A lakóhelynek látszó építmények keletkezését i.e. 2600-2500-ra teszik, ebből az időből származnak a híres megalit legkorábbi kövei is. Julian Thomas, az angliai Manchester Egyetem régészeti osztályának vezetője szerint Stonhenge egy neolitikus kori település lehetett. Az építmények falai vakoltak, tartószerkezetük fából készült és csaknem mindegyik közepén egy tűzhely állt. Két építmény körül, amelyek egyikében valószínűleg a közösség vezetője vagy egy pap lakott, széles árkok húzódtak, a legnagyobb szélessége 131 láb (kb. 4m) volt. A kisebb építmény körül talált lyukak arra engednek következtetni, hogy az épületet fakerítés vette körül.

Julian Thomas az ásatáson

"Ha a nagy árkon belül talált építmény valóban egy közösségi vezető lakóhelye volt, akkor ez a vezető meglehetősen szerény körülmények között élt, mint a népesség többi tagja is, ugyanis az épület egyáltalán nincs szépen megmunkálva. Inkább egy szerény házra hasonlít, amelyet a világtól elzártan, egy félreeső helyre építettek" - állítja Thomas.

Az építmények közelében a korszakra jellemző barázdált agyagedények és kőeszközök maradványait tárták fel. A leletek arra utalnak, hogy ezen a helyen emberek éltek 4600 évvel ezelőtt. A régészek szerint egykor még több lakóház állhatott itt: az emberek ugyanis ebben az időben sokat vándoroltak, és csak egyszerű, könnyen felépíthető házakban éltek, amelyek azóta elpusztultak.

Jól szellőző kőkori lakópark

Mike Pitts, a British Archaeology szerkesztője és Stonhenge kiváló szakértője azonban más véleményen van. Állítása szerint a két elszigetelten álló építmény nem lakóház volt, hanem szent hely, vagy a kőkorszaki vezető személyiségek lakhelye. "Talán a családfők vagy a tekintélyes papok számára készültek. A munka folytatódik, de az már most is világosan látszik, hogy kivételes régészeti leleteket rejt az a táj, amelyről az utóbbi időkig is azt hittük, hogy a központi rész kivételével, ahol Stonhenge kövei állnak, szinte teljesen üres" - fogalmazott Pitts. Az ásatások várhatóan a következő három nyáron át tartanak.

A kőkori kőkör helyzete még ma sem megnyugtató. Korábban beszámoltunk róla, hogy a szigetország egyik legfurcsább, éppen százéves tudományos vállalkozását is itt ismételték meg. Nyáron léghajóval emelkedtek a Stonehenge fölé és pompás légifelvételekkel tértek vissza a földre. Az English Heritage örökségvédelmi kampánya keretében létrejött eseménnyel valójában az 5000 éves kőkör körüli évtizedek óta folyamatosan romló közlekedési viszonyok mielőbbi rendezését sürgetik.

Stonehenge megfejtése is sokak fantáziáját izgatja: arra már korábban fény derült, hogy köveit wales-i mesterek faragták, ám nemrég azt is kitalálták, hogy monolitokat gleccserek szállították mai helyükre. A megalitok mellett talált ősrégi sugárút pedig azt bizonyítja, hogy a hatalmas kőkör nem magányos emlékműként funkcionált, hanem egy összefüggő komplexum részét alkotta, ahol a téli napfordulót ünnepelhették.