Csehszlovákia 1956-ban nem volt forradalmi állapotban

Csehszlovákia és 1956

Muriel Blaive, aki jelenleg a bécsi Ludwig Bolmann Intézet munkatársa, hétfőn este a prágai Magyar Kulturális Központban részt vett az 1956-os magyar forradalom csehszlovákiai visszhangjáról tartott kerekasztal-beszélgetésen.

"Csehszlovákia lakosságának jelentős része 1956-ban szimpatizált ugyan a magyarokkal, de miután az országban aránylag magas volt az életszínvonal, a Szovjetunióra mint felszabadítóra tekintettek, s az 1948-ban legálisan hatalomra került kommunista párt pedig szilárd ellenőrzése alatt tartotta a társadalmat, a csehek és a szlovákok körében akkoriban nem alakult ki a magyarországihoz hasonló nagyfokú elégedetlenség" - mondta az MTI prágai tudósítójának a francia történész, aki az Elszalasztott lehetőség címen néhány éve komoly visszhangot kiváltó könyvet jelentetett meg arról, miért maradt "nyugton" 1956-ban Csehszlovákia.

Simon Attila, szlovákiai magyar történész szerint a magyar kisebbség tagjai a csehekénél és a szlovákokénál érthetően jóval nagy figyelemmel kísérték a magyarországi események alakulását, s különösen nagy tiszteletet vívott ki körükben magának Nagy Imre. "A szlovákiai magyarok álláspontját nagyban meghatározta az a tény, hogy az 1948-as fordulat után nyíltan már nem üldözték őket nemzetiségükért" - mondta az MTI-nek Simon, aki a közelmúltban tanulmányozta át ezzel kapcsolatban a csehszlovák belügyi levéltárat. Kifejtette: szervezett ellenállásra, tüntetésre a szlovákiai magyarok körében nem került sor. Ismeretes azonban számos olyan eset, amikor egyesek nem írták alá a magyarországi eseményeket elítélő nyilatkozatot, vagy esetleg többedmagukkal elénekelték a magyar himnuszt, ami akkor ellenzéki megmozdulásnak minősült.

Az 1956-os magyarországi események szélesebb nemzetközi összefüggéseiről Eva Irmannová történész, a Cseh Tudományos Akadémia munkatársa beszélt. Leszögezte: a magyarországi események bizonysága annak, hogy a világ akkoriban valóban ketté volt osztva, s a Nyugat nem akart beavatkozni a szovjet szférában zajló folyamatokba. Ugyanakkor úgy vélte: Kádár János, miután nem sikerült rábírnia Nagy Imrét az önbírálatra és az átállásra, éppen Nagy Imre bírálatával legitimálta rendszerét.

"Kádár azzal jelölte ki rendszerének a helyét, hogy baloldalon Rákosi Mátyásékat, jobboldalon Nagy Imrééket támadta, rendszerét ezzel legitimálta. Miután a nyolcvanas évek végén a korábbi ellenforradalmat újra népfelkelésnek minősítették, megszűnt a Kádár-rendszer legitimitása, és megbukott" - fejtette ki az MTI-nek Irmannová. A történész tavaly jelentetett meg érdekes könyvet arról, milyen szerepet játszott a szlovákiai magyar kisebbség Magyarország és Szlovákia külpolitikájában 1989 után.

(Múlt-kor/MTI)