Aki megalapította Izraelt: 120 éve született David Ben Gurion

A cionizmus élharcosa

Igazi neve David Grün volt, lelkes cionista apja révén lett maga is híve a palesztinai zsidó állam megteremtésének. Tanulmányozta a filozófiát, a görög kultúrát, a buddhizmust, bibliamagyarázatokat is írt. Csatlakozott az Ezra cionista mozgalomhoz, majd a Poale Cion (Sion munkásai) szövetség egyik alapítója volt. 1906-ban a pogromok elől a török uralom alatti Palesztinába ment, ahol több zsidó telepen végzett mezőgazdasági munkát. Ekkor vette fel a héber Ben Gurion nevet, részt vett a szocialista mozgalomba Hasomér Hacájir (Ifjú Őrök) megszervezésében. Bár maláriát kapott s éhezett is, nem vesztette szem elől a Poale Cion 1907-es kongresszusán meghirdetett célt, a zsidó nép politikai függetlenségét.

1912-től jogot tanult Isztambulban, s fellépett az Oszmán Birodalmon belüli zsidó autonómiáért, ezért 1915-ben kiutasították. Ben Gurion New Yorkba utazott, itt megnősült és részt vett a helyi cionista-szocialista mozgalmakban. A külpolitikai helyzet számukra ígéretesen alakult, a zsidó telepesek egyre inkább építhettek a britek politikai, s a gazdag amerikai zsidók anyagi támogatására.

Miután a brit kormány 1917-ben kiadta a zsidóknak nemzeti otthont ígérő Balfour-nyilatkozatot, Ben Gurion a Zsidó Légió tagjaként visszatért Palesztinába. A terület népszövetségi mandátumot kapott, ő pedig 1921-ben Ben Cvivel létrehozta a szakszervezeti szövetséget, a Hisztadrutot. Ezt szánták a majdani zsidó állam magjának, így társadalmi, gazdasági, biztonsági tevékenységet is végzett, egyik célja a 20-as, 30-as években a palesztinai letelepedés és földvásárlás segítése volt. Ben Gurion 1930-ban alakította meg az Izraeli Munkáspártot, amelynek 1965-ig elnöke volt. 1935-ben a Cionista Világszervezet, és annak végrehajtó szerve, a Palesztinai Zsidó Ügynökség vezetője lett.

A zsidók palesztinai erősödése egyre jobban nyugtalanította az arabokat, s heves összecsapások törtek ki. 1939-től a britek inkább az arabokat támogatták s korlátozták a zsidók bevándorlását, válaszul Ben Gurion Anglia elleni küzdelemre szólított fel: elkezdődött a harcos cionizmus. Az 1942-es New York-i cionista konferencián az Egyesült Államok támogatását kérték s elhatározták: a háború után létrehozzák a zsidó államot. A második világháború idején Ben Gurion a zsidó fiatalokat a brit hadseregbe toborozta a fasizmus elleni harcra, de szervezte illegális bevándorlásukat is. Utóbbi a holokausztot követően még jobban felerősödött, a brit hatóságok az elfogott bevándorlókat Ciprusra vagy európai kikötőkbe toloncolta vissza.

1. A cionizmus élharcosa
2. A fiatal állam élén