Kiállították az elsőként megfestett fekete portréját

Egy 16. századi karrier: rabszolgából gárdista

A reneszánsz festészetben voltak ugyan színesbőrűeket ábrázoló képek, de ezek vagy vallási tárgyúak voltak, mint például Boldizsár, a Három Királyok egyike, vagy rabszolgaként, cselédként szerepeltek mellékalakok között. Az egyetlen kivételt Dürer 1508-ban készített vázlata, az Egy fekete arcképe jelenti, amelyet a bécsi Albertina őriz. Ez különös módon hasonlít Mostaertéhez - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A kép kapcsán sokakban felmerült, hogy ki volt az ominózus fekete ember? Kate J. Lowe angol kutató szerint egy reneszánsz herceg vagy nemes ember, aki átutazóban volt Európában. A holland Ernst Van den Boogaart művészettörténész azonban más következtetésre jutott. A kutató először is alaposan elemezte a modell öltözékét, és ebből megállapította, hogy az jómódról tanúskodik. Erre utal az elegáns fehér kesztyű, a szépen kimunkált kardmarkolat, ujjasa viszont divatjamúlt, ráadásul egyszerű gyapjúból készült, nem selyemből vagy brokátból, mint a nemes embereké. Nem visel ékszert, vörös sapkáján a Halle-i Miasszonyunk jelvénye, övszíján liliom, a Szűzanya jele látható.

Mindebből Boogaart arra következtetett, hogy a férfi megtért, szabad ember volt, rabszolga, vagy rabszolga fia, akinek sikerült felemelkednie. Levéltárakban kutatva aztán kiderítette, hogy az arckép a mór Kristófot ábrázolja, aki Ausztriai Szép Fülöp feleségével, Kasztíliai Johannával érkezett Spanyolországból Flandriába. Kristóf istállófiú volt, Fülöp fia, V. Károly császár emelte gárdistái közé.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)