90 éve vetettek be először tankokat

Gördülékeny fejlődés

1917. november 20-án, a cambrai-i csatában már 474 tankot vetettek be, ezek félelmetes lélektani hatást keltettek, s át is törték a német vonalakat. Ezután egyre nagyobb számban alkalmazták az eleinte 5, később 15 kilométeres sebességgel haladó új fegyvert. A megszokott rend szerint a tankok a tüzérségi előkészítés után nyomultak előre és legázolták az ellenség első vonalát, ezután kiszálltak belőle a németeket hátba támadó géppuskások, a tankok pedig újabb katonákért indultak.

A 799-es számot viselő Mark II-es német kézen, 1917. április 11-én

A nyolcszemélyes Mark V. már 9,90 méter hosszú, 3,95 méter széles, 2,63 méter magas volt, 33 tonnát nyomott és 6-12 mm-es páncélzat védte. Hathengeres, 150 lóerős motorja 7,4 kilométeres sebességre volt képes, hatótávolsága 72 kilométer volt. Mivel a brit tankok igen súlyosnak, lassúnak bizonyultak, a franciák kifejlesztették saját Renault Ft-17 típusukat. Ez ugyan kétszemélyes volt, de 360 fokban forgatható tornya volt és csak 6,7 tonnát nyomott, így jobban támogathatta a gyalogság műveleteit. Az antant sikerét látva a németek is elkezdték az új fegyvernem kialakítását.

A Mark IV-es

A harckocsikkal kapcsolatban ekkoriban az a nézet alakult ki, hogy csak a gyalogság melletti alárendelt szerepre képesek. A világháború után a britek és franciák is kétféle páncélost terveztek: a lovasság helyettesítésére könnyű, a gyalogság támogatására pedig nehéz, lassú harckocsikat építettek. A harmincas évekre azonban kiderült: a könnyű, 10-15 mm-es páncélzatú harckocsik igen sebezhetőek, ezért a németek és a szovjetek is közepes páncélosokat kezdtek gyártani (Panzer IV. és T-34-es), ezek lövegei elérték a 76 mm-es űrméretet.

A Szovjetunió 1939-re 20 ezernél több tankkal rendelkezett, többel, mint a világ összes többi országa együtt. Minőségben azonban a német harckocsik voltak a legjobbak, s a Wehrmacht szervezett először önálló páncélos hadosztályokat. A németek villámháborús győzelmei főként az új haderőnem, a harckocsizó-csapatok (és a légierő) tömeges, koncentrált és meglepetésszerű bevetésén alapultak. A gyorsan és nagy mélységben előretörő tankok az ellenség utánpótlási, kommunikációs vonalait rombolták le, az általuk nyitotta rést szélesítette tovább a gépesített gyalogság.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)

1. Kezdeti nehézségek
2. Gördülékeny fejlődés