Vándorló koporsók a tengeri ütközetekben

Az amerikai függetlenségi háború idején a hazafiak hatékony fegyvert kerestek az erős brit hadihajók ellen. David Bushnell - hároméves munkával - egy Turtle (Teknősbéka) névre hallgató ormótlan vízipókot alkotott e célra, mely lekapcsolható fúrószáron időzített aknát tudott hátrahagyni. Az egyszemélyes, kézi hajtású tengeralattjárót 1776 szeptemberében a New York-i kikötőben vetették be, ám a brit Eagle fregatt vörösréz borítását képtelen volt megfúrni s a leoldott bomba felrobbanása sem tett igazán kárt a hajótestben.

Robert Fulton 1801-ben készült el kézi hajtású hajócsavarral működtetett búvárhajójával, a favázas, vas- és rézlemezekkel borított Nautilusszal. A 3 fős legénység által mozgatott vízballasztos szerkezet 3 csomós sebességet ért el a víz alatt. Napóleon azonban csak egy rakás ócskavasnak tartotta a 9 tonnás monstrumot.

Wilhelm Bauer német tüzértiszt képzeletét is megmozgatta az új fegyver, s 1850-ben arra vállalkozott, hogy aprócska tengeralattjárójával elsüllyeszti a Schleswig-Holstein partjait blokád alatt tartó dán hadihajókat. A Brandtaucher fedélzetén két emberrel le is merült, ám a hajó rövidesen irányíthatatlanná vált, életveszélybe kerültek. A kapitányt nem hagyta el hidegvére. Kivárta, míg a hajóban a nyomás kiegyenlítődik, majd egy hatalmas légbuborékban a felszínre emelkedtek.

Az amerikai polgárháború idején a déliek félbevágott gőzkazánból építették az alabamai Mobile-ban a haditengerészet büszkeségét, a CSS Hunleyt. A tengeralattjáró ballaszt gyanánt vizet és vassúlyokat használt, a hajócsavar tengelyéhez kapcsolt hajtókart nyolc tengerész forgatta, míg a kilencedik kormányzott.

A cikk teljes terjedelmében a 2006. évfolyam szeptemberi számában olvasható!