Rembrandtot használta fel a náci propaganda

Az amszterdami Holland Ellenállás Múzeuma egyedi módon emlékezik a 400 éve született géniuszra: legújabb tárlatukon felelevenítik azt a rég elfeledett történetet, amikor az 1940-es megszállás alatt a nácik a festő felhasználásával szerették volna elnyerni a hollandok szimpátiáját.

A megszállás során a művész képmása bélyegekre került, Rembrandt-díjat alapítottak a nemzetiszocialista kultúra kitüntetésére, és 1941-ben film és opera is készült a művész életéből. A megszállók tervei szerint Rembrandt július 15-i születésnapja váltotta volna fel a hagyományos, állami ünnepnek számító, a Királynő születésnapján tartott ünnepségeket. A hollandokat azonban hidegen hagyták ezek az ötletek, és így nem került sor a 17. század egyik legnagyobb festőjének náci asszimilálására - írta a The Times.

A németeknek nagyon is szükségük volt egy ikonikus figurára a megszállás alatt. Az ötletet valószínűleg German Julius Langbehn 1890-ben írt könyve szolgáltatta. Abból ugyanis kiderült, hogy Rembrandt archetipikus német volt, aki a steril intellektualitástól és dekadenciától mentes germán szellemiséget ábrázolta. A náci propagandistáknak persze nem volt nehéz dolga - áll a kiállítás brosúrájában -, mert Rembrandt képeinek színei és fényei nagyon közel álltak az általuk kedvelt acél és a vér világához. A festő népszerű volt a náci vezetők körében is, akik - részben hasonló megfontolásból, részben valódi szakértelemmel - egytől egyig szívesen gyűjtötték képeit.

Újra bélyegre került

Egyes helyi nácik kezdetben szkeptikusak maradtak: ők azt emelték ki, hogy Rembrandt zsidók között élt, ószövetségi jeleneteket festett, és képein hemzsegtek a zsidó karakterek. Ezeket a véleményeket azonban hamar a szőnyeg alá söpörték, hogy megalkothassák az új germán-holland identitást. Ennek jegyében a művészről készült film és politikai megnyilatkozások egytől egyig a zsidókat vádolták a festő anyagi csődjével, és művein antiszemita vonásokat kerestek, hogy azzal is akkor érzett haragját illusztrálhassák.

Gary Schwartz, a festő életrajzírója szerint azonban Rembrandt nem volt antiszemitább, mint korának bármely gondolkodója. Ráadásul - elmondása szerint - nem a nácik voltak az elsők, akik felhasználták őt politikai céljaikra: a 19. századi Hollandia komoly propagandát folytatott, hogy tisztára mossa a művész ellentmondásos életrajzának sötétebb foltjait, hogy ezzel is a holland aranykor, a tengeri hatalom és gazdasági virágzás mítoszát hangsúlyozzák.

Schwartz reményei szerint így talán az idei emlékév lehet az első, ahol tényleg a valódi Rembrandtról szólnak az ünnepségek.