A skótok találták fel a focit

Latin szabályok focirajongóknak

Szabálykönyv a 17. századból

A közfelfogás szerint a mai értelemben vett labdarúgást 1863-ban az angolok azzal alkották meg, hogy megalapították az FA-t, az angol labdarúgó szövetséget. Ekkor dolgozták ki azt a szabályrendszert, amely - kisebb módosításokkal ugyan, de - a mai napig a sportág alapját képezi.

A világbajnokság apropóján a Hamburgi Néprajzi Múzeum "A futball varázsa" elnevezésű kiállításán azonban bemutattak egy 1633-ban latinul írt, korábban az ismeretlenség homályába burkolózott könyvet, amely azt bizonyítja, hogy a skótok már több mint kétszáz évvel azelőtt kitalálták a futballt - adta hírül a United Press amerikai hírügynökség. A Vocabula című mű szerzője, David Wedderburn, a skóciai Aberdeeni Nyelvtani Iskola tanára meglepő részletességgel határozta meg a szabályokat: a könyvből nem csak az derül ki, hogy mi az a kirúgás és a passz, de részletes leírást kapunk a különböző formációk előnyéről és a kapus szerepéről is.

A mára az egész világot meghódított sport ötlete persze nem a semmiből jött, többé-kevésbé hasonló labdajátékokat már az ókorban is játszottak szerte a világon. A legrégebbiek közé tartozik a kb. 4700 éves kínai cuju, amit a hadsereg alkalmazott kiképzési célokra. A tisztek hamar felismerték, hogy a csapatjáték fejleszti a katonák éberségét és rákényszeríti őket az együttműködésre. A japánoknál ellenben inkább a nemesek és az udvaroncok játszották a kemari-t, a foci helyi változatát. Itt nyolcan alkottak egy csapatot és, a mai lábteniszhez hasonlóan úgy próbálták egymásnak ívelni a labdát, hogy az ne érjen földet. A mexikói változatot, az i.e. 1500-tól ismert ulama-t a mai napig űzik, ami elég meglepő, ismerve a játék lényegét: az arra vállalkozóknak a csípőjükkel kell bejuttatni egy kőgyűrűbe a labdát. E néhány fenti példa is jól bizonyítja, hogy a labda férfiakra gyakorolt mágikus hatása bizony nem újkeletű.

Annál meglepőbb viszont, hogy eddig senki sem figyelt fel a Vocabula futballtörténeti szempontból alapokat rengető tartalmára. A VB-mentes napokon a Skót Nemzeti Könyvtárban pihenő mű esete mindenesetre azt sugallja, hogy a focit azért nem mindenki szereti. Úgy tűnik, a tudósokra kevésbé van hatással.