125 éve született Kemal Atatürk, a modern Törökország atyja

A vezéreszme az állandó forradalom

Az ellenhatás nem maradt el: 1925-ben kirobban az első kurd felkelés. Az iszlám megcsúfolt zászlaja alatt gyülekező igazhitű kurd harcosokat és vezérüket, Seyh Saidot csak három hónap alatt tudják leverni, a vezetők akasztófán végzik. Egy évvel később a hivatalos bejelentés szerint összeesküvők szövetkeztek, hogy az államfő életére törjenek. Közülük 13-at felakasztanak, Kemal több gyanúba került régi harcostársának is távozniuk kell a közéletből. A második kurd felkelés időpontja 1930, a harmadiké 1937 volt.

Atatürk egyik fő célja az volt, hogy a múlt visszahúzó nyűgeitől megszabadított, de végletesen elmaradott köztársaságot felemelje a modern civilizáció színvonalára. Másik fő célját így foglalta össze: "Béke otthon, béke a világban". Még a volt agresszor Görögországgal is barátsági szerződést kötött 1930-ban, majd két fontos regionális paktumot hozott tető alá: 1934-ben a Balkán-szerződést Romániával, Jugoszláviával és Görögországgal, a száádábádi szerződést pedig 1937-ben Irakkal, Iránnal és Afganisztánnal írta alá. A Nyugattal való kapcsolatok javulásának köszönhetően Törökország 1936-ban a montreux-i szerződésben visszakapta a tengerszorosok ellenőrzésének jogát.

A köztársaság alapítója, az erőszakos területszerzés ellensége, aki ellenezte hazájának első világháborús hadba lépését is, lesújtó véleménnyel volt Hitlerről és Mussoliniról. Atatürk elutasított mindenfajta irredentizmust, a törököt is, erről egyszer részletesen szólt a magyar követnek is. Szellemi hagyatékának megfelelően már utódai kötötték meg 1939. május 12-én a szövetségi szerződést Angliával, ugyanabban az évben, június 23-án pedig Franciaországgal. Az ország ekkor kapta vissza Hatay tartományt, amely 1920 óta Szíria népszövetségi francia mandátumterületének része volt. 1941 júniusában megnemtámadási szerződést kötöttek Berlinnel, de 1944 augusztusában megszakították a Németországgal való kapcsolatokat, majd 1945. február 23-án hadat üzentek neki.

Mustafa Kemal Atatürk 1938. november 10-én halt meg az isztambuli Dolmabahce palotában. A kis étkű Atatürk világéletében nagyivó volt, májzsugorban szenvedett, és betegségét megkésve állapították meg. Szenvedését nagy méltósággal viselte. Halála gyászba borította Törökországot, amely a szó szoros értelmében megmenekülését, nemzeti létét köszönhette első elnökének. Temetése napján, 1938. november 21-én reggel 6 órától este 10 óráig Budapest székesfőváros lakossága is - az akkori polgármester rendeletére - gyászlobogóval díszítette fel a házakat.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Flesch István)

1. A törökök atyja
2. A vezéreszme az állandó forradalom