Hadrianus

Utazásai

Az új császár három évig maradt Rómában, 121-ben elindult, hogy beutazza a birodalmat, ellátogasson a nyugati és a keleti provinciákba, szemlét tartson a csapatoknál, és ellenőrizze a határok védelmét. Járt Galliában és Germaniában, 122-ben Britanniába ment, majd Hispaniába utazott, és a telet Tarracóban (a mai Tarragona) töltötte, ahonnan egy mauritániai (ma Marokkó) lázadás leverését irányította. Keletnek fordulva, átkelt a Balkánon, és az Égei-tengeren Kis-Ázsiába hajózott. Gyorsan elrendezett néhány kérdést a parthusokkal, majd ellátogatott Kis-Ázsia északnyugati részébe. 124-ben visszatért a nyugati partra, innen hajóval Athénba utazott, és 125-ben tért haza Rómába.
Elsősorban politikai okokkal magyarázható, hogy ilyen sokáig távol volt a birodalom fővárosától. Nem egy provinciában zavargások törtek ki, gondot okoztak a parthusok: mindenütt szükség volt a császári felügyeletre. A császárt ugyanakkor még a minden dolog és minden ember iránti olthatatlan kíváncsisága is hajtotta. Joggal nevezte őt Tertullianus keresztény író omnium curiositatum exploratornak, azaz minden különlegesség felfedezőjének. E kíváncsiságot éles szelleme és a gyötrődő lelke táplálta. Mindez kérlelhetetlenül, bár kerülő utakon, a görög Keletre vezette Hadrianust. 123 elején elhagyta Hispaniát, és soha többé nem látta viszont a nyugati provinciákat. Csakhamar úgy tekintett önnön uralmára, mint egy új augustusi korra. 123-ban kezdte önmagát Hadrianus Augustusnak nevezni, így idézve fel nagy elődje alakját. Pénzérméin új aranykor beköszöntét jelentette be.  Az általa oly nagy becsben tartott béke is újabb augustusi békének minősült, és a tetteiről az Augustuséhoz hasonló nyilatkozatot hagyott az utókorra.
Ismét három évet töltött Rómában, aztán 128-ban útra kelt. Észak-Afrika meglátogatása után Athénba ment, majd onnan áthajózott Kis-Ázsiába, s eljutott Szíria és Arábia keleti vidékeire. Egyiptomban felhajózott a Níluson Thébáig, majd - immár harmadszor - újra Athénba látogatott. Nem tudni pontosan, hogy 132-ben vagy valamivel később tért-e vissza Rómába, de 134 májusában már bizonyosan ott tartózkodott. Ekkor azonban a júdeai lázadás ismét külföldre szólította. Palesztinába katonai parancsnokként érkezett; ez lett utolsó utazása.
Kalandozásai minden másnál jobban jellemzik a császárt; útjain emlékezetes eredményeket ért el, Britannia északi részén elrendelte a Hadrianus falaként ismert, a mai Wallsend-on-Tyne és Bowness-on-Solway között húzódó római védővonal építését. Az algériai Lambaesisben hosszú felirat örökíti meg azt a szigorú fegyelmi normákról szóló beszédet, amelyet 128-ban egy szemle alkalmával tartott a katonáknak. Athénban a helybeliek kérésére szakszerűen módosíttatta törvényeiket, majd befejeztette a Peiszisztraitosz alatt elkezdett hatalmas Zeusz-templom, az Olümpieion építését. Létrehozta a Pánhelleniont, a görögök Athén-központú szövetségét, amelyen belül minden görög városnak egyenlő jogai voltak, s amely aztán kiemelkedő szerepet játszott a római uralom alatt álló Görögország életében. Delphoiban támogatta az építkezések újrakezdését. Mindez rendkívüli hatással volt a személyiségére. Amint előtte már Augustusszal is megtörtént, Hadrianust is beavatták az eleusziszi misztériumokba, s miután felszentelték az olümpiai Zeusz-templomot, a császár felvette az Olympius melléknevet.

1. Ifjúsága
2. Traianus kegyeiben
3. Politikája
4. Utazásai
5. Vallásosság és művészet
6. Az utolsó évek