Hadrianus

Traianus kegyeiben

A 97-es év végén őrá esett a választás, hogy Galliába utazzék, és elvigye a jókívánságokat Traianusnak, akit az idős Nerva császár örökbe fogadott, s ezzel utódjául is jelölt. Traianus gyámfia immár a birodalom irányítójának köréhez tartozott, így nem kerülte el az ellenségeskedés és az irigység. 98-ban Julius Servianus, a sógora, sikertelenül próbálta megakadályozni, hogy Hadrianus vigye meg elsőként Traianusnak Nerva halálhírét. Attól kezdve a két férfi valószínűleg soha többé nem volt baráti viszonyban. Servianus állandóan fenyegette Hadrianus pozícióit.
A Traianus császár mögött álló legfontosabb politikus Lucius Licinius Sura volt, aki mesterien intézte Traianus trónra jutását. Hadrianus szintén élvezte Sura kegyét, és amíg ő élt, dolgai is jól álltak. Traianus felesége, Plotina, aki alighanem szintén közel állt Surához, pártfogolta Hadrianust, így egy ideig Servianus nem árthatott neki. Plotina közvetítésével Hadrianus 100-ban nőül vehette Vibia Sabinát, Traianus unokahúgát. 101-ben Hadrianus quaestor volt, 102-ben Traianus oldalán harcolt a Dunánál a császár első daciai háborújában. 105-ben néptribunus, majd 106-ban - rendkívüli előléptetéssel - praetor lett. 107-ben rövid ideig Pannonia Inferior (a Dunántúl keleti része és a Drávaköz) provincia helytartója volt, 108-ban azután elérte a senatori pályafutás áhított csúcsát, a consuli rangot.
Licinius Sura 107-ben harmadízben töltötte be a consuli hivatalt, s ez a megtiszteltetés kevés embernek jutott osztályrészül. Halála kegyetlen csapás volt, amely Hadrianus karrierjét hosszú időre megakasztotta, akárcsak más sokat ígérő római ifjakét. Traianus udvarában ekkor a Sura, Plotina és Hadrianus irányvonalával ellentétes új politikai befolyás érvényesült, amiben némi szerepe Servianusnak is volt. Egyetlen konkrétum ismert Hadrianus életének homályos időszakából: 112-ben, Athénban arkhón volt; amit egy Dionüszosz színházában fennmaradt felirat örökít meg. Hadrianus csillaga akkor ívelt fölfelé, amikor a császár, nem sokkal a halála előtt, visszafogadta a kegyeibe.
Egy forrás szerint 117-ben Hadrianus Traianus tisztjeként szolgált a parthusok elleni háborúkban. Amikor a császár visszaindult nyugatra, a kulcsfontosságú szíriai hadsereget Hadrianusra bízta, aki augusztus 9-én tudta meg, hogy Traianus örökbe fogadta: ez a trónutódlás biztos jele volt. 11-én híre jött, hogy Traianus útban Róma felé, még a mai Törökország területén meghalt, s ekkor a sereg Hadrianust császárrá kiáltotta ki.

1. Ifjúsága
2. Traianus kegyeiben
3. Politikája
4. Utazásai
5. Vallásosság és művészet
6. Az utolsó évek