790 éve adták ki a Magna Chartát

A Plantagenet házból származó Földnélküli János II. Henrik király legkisebb fia volt. Ragadványnevét atyjától kapta, aki kisebbik fia születésekor már felosztotta birtokát idősebb fiai között (más változat szerint azért kapta, mert országát jelképesen a pápának adta át és csak kormányzásra kapta vissza). János a bátyját, Oroszlánszívű Richárdot követte a trónon, akit korábban már helyettesített, amikor az a Szentföldön hadakozott. Ebbéli minőségében lehet ismert a magyar közönség előtt, mert a Robin Hood történetben gonosz és jellemtelen trónbitorlóként szerepel. A róla festett kép nem áll messze a valóságtól: 1199-ben koronázták meg, s szeszélyes, pazarló, kegyetlen, ám ami a nagyobb baj, sikertelen királynak bizonyult. Az öröklési sorban előtte álló Artúr bátyját megölette, emiatt hűbéresei elpártoltak tőle, s elvesztette franciaországi birtokait. A canterbury érsek kinevezésén összekülönbözött a pápával, aki kiátkozta, Jánosnak végül meg kellett alázkodnia. 1214-ben beavatkozott a német trónviszályba, de vereséget szenvedett Bouvines mellett.

A sorozatos kudarcok nem csak János reputációját tépázták meg, de az államkincstárat is kiürítették. A különböző érdekcsoportok egyre nagyobb engedményeket csikartak ki a szorult helyzetbe került királytól. A vesztes francia háború után a bárók fellázadtak - a közvetlen kiváltó ok a pajzspénz bevezetése volt - és az uralkodót a Magna Charta - teljes nevén Magna Charta Libertatum, Nagy Szabadságlevél - kiadására kényszerítették. János korábban már többször tett ígéretet a főuraknak, hogy tiszteletben tartja jogaikat, ezt rögzítette írott formában is az oklevél.

A Magna Charta nem új törvény volt, hanem I. Henrik szabadságlevelének megismétlése és kibővítése. Bevezetésből és 63 részből áll, tartalma szerint kilenc részre osztható. Szavatolja az egyházi rend, a nemesség, a bérlők és a városok jogait és kiváltságait. Szabályozza a kereskedelmet, a vám- és pénzügyeket, a jog és az igazságszolgáltatás reformját. Rendelkezései szerint az igazságszolgáltatást senkitől nem tagadhatják meg, illetve nem lehet késleltetni; szabad embert tárgyalás nélkül nem lehet elítélni; jogszerű ítélet nélkül nem lehet letartóztatni, bebörtönözni, megfosztani birtokától, száműzni vagy más módon zaklatni. Nevezetes záró rendelkezése szerint egy 25 báróból álló bizottság a királyt erőszakkal is rászoríthatja a Magna Charta betartására.

A szerződés aláírása (fantáziakép)

A Magna Charta időben és tartalomban is közel áll a magyar Aranybullához, amelyet hét évvel később, 1222-ben adott ki II. András király. A két törvényt sokan és sokszor összehasonlították, és sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az Aranybulla az angol anyag átvétele. Ez egyértelműen nem bizonyítható, a mai vélemények szerint a két szöveg hasonlósága inkább a társadalmi viszonyok és mozgások hasonlóságából ered. Mindkettő bevezetése a régi királyok által adományozott "szabadságok" megerősítéséről szól, és mindkettő végén található (bár nem egyforma terjedelmű) ellenállási záradék, amelyet a későbbiekben sokszor idéztek.

A Magna Chartát János fia, III. Henrik négy alkalommal erősítette meg, majd ugyanígy tett 1297-ben I. Edward. A Magna Chartát az egész angolszász világban a modern szabadságjogok alapköveként tisztelik. Később is többször hivatkoztak rá, az angol jogfejlődésben mérföldkövet jelentő 1628-as Petition of Rights és az 1679-es Habeas Corpus is hivatkozott egyes pontjaira. A dokumentum eredeti példányát ma a British Múzeumban őrzik.

János maga nem tisztelte az általa aláírt papírt, s a pápa támogatásával vissza akarta szerezni megnyirbált hatalmát. Erre azonban nem volt módja, 1216. október 19-én meghalt, a trónon fia, III. Henrik követte.

(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)