50 éves a Bundeswehr

1955. június 7-én Bonnban, az Ermekeil laktanya egyik szolgálati részlegének bejáratánál cégtáblát cseréltek: a "Blank-hivatal" átvedlett az akkori Nyugat-Németország védelmi minisztériumává és Theodor Blank CDU-s parlamenti képviselő a tárca első minisztere lett - egy évtizeddel a hitleri Németország feltétel nélküli kapitulációja után.

A jubileumi rendezvények június 7-én ünnepi misével kezdődnek a berlini dómban, a központi ünnepséget a Német Történelmi Múzeumban tartják, a központi gálahangversenyen egy új katonaindulót mutatnak be. Július 4. és 6. között nemzetközi tudományos szimpózium lesz a Bundeswehr hamburgi vezetési akadémiáján. Szeptember közepén a NATO-tagállamok védelmi miniszterei teszik tiszteletüket a német fővárosban, a jubileumi ünnepségek záróaktusa 2005. november 12-én lesz Bordenauban, Gerhard von Scharnhorst tábornok szülővárosában, a kiváló porosz hadvezér és katonai teoretikus születésének 250. évfordulóján. A német katonai sajtó, túl annak hangoztatásán, hogy "a Bundeswehr az első német hadsereg, amely ötven éven át a békét, a demokráciát és a szabadságot szolgálta", s hogy az elmúlt fél évszázad ebből a szempontból "sikertörténet", megjegyzi, hogy az ünneplés egy olyan hadseregnek szól, amely "a porosz haderőreformer, Scharnhorst hagyományait őrzi és ápolja, és elkötelezett az 1944. július 20-i ellenállók iránt".

Utólag talán nem túlzás azt mondani, hogy "kolostorban született a Bundeswehr-koncepció". Hitler hadseregének tizenöt tábornoki és tengernagyi szintű túlélője 1950 őszén a belga határhoz közel lévő Eifel-hegység kies völgyeit járta, hogy egy megfelelő eldugott helyet találjanak. és Himmerod cisztercita kolostorában láttak munkához. Megállapíthatták, hogy az 1948-49-es "berlini blokáddal" a Hitler-ellenes koalíció végleg összeomlott és megkezdődött egy kétpólusú világ kialakulása, Európa "hidegháborús hadszíntér" lett. Nyugat-Európa fenyegetve érezte magát a Szovjetuniótól és katonailag alátámasztott terjeszkedési politikájától. A németeknek és a szövetségeseknek - hangzott az érvelés - egyaránt érdekében áll az elrettentés, valamint Közép-Európa védelmének erősítése. Sem a nyugati megszálló hatalmak egyedül nem tudták volna, sem az NSZK egyedül nem tudta volna a szövetségi köztársaságot megvédeni a keleti tömb támadásával szemben. A nyugatnémetek abban voltak érdekeltek, hogy a megszálló hatalmak az országrészben maradjanak, a megszálló hatalmak viszont abban, hogy a németek a maguk katonai potenciálját bevigyék a NATO-ba.

A NATO-n belül

Az 1949. május 23-án született német "Alaptörvény" (alkotmány), amely életre hívta a Német Szövetségi Köztársaságot, nem mondott le sem a védelem jogáról, sem a kollektív biztonsági rendszerekben való német részvételről. A koreai háború kitörése kapcsán az NSZK elkezdett azon munkálkodni, hogy a szövetségi köztársaság bekerüljön "a szabad Nyugat népeinek védelmi közösségébe". Az Európa Tanács Tanácskozó Gyűlése 1950. augusztus 11-én Churchill javaslatára döntött a Nyugat-Németország bevonásával létrehozandó "egyesített európai hadseregről". Adenauer kancellár bátorítást érzett a kimozdulásra és Gerhard Graf von Schwerin nyugállományú páncélos tábornokot bízta meg annak a katonai szakértői tanácskozásnak a megszervezésével, amely a himmerodi kolostorban félszáz oldalas emlékiratban felvázolta egy nyugatnémet hadsereg (250 ezer fő, 12 hadosztály) ideológiai és szervezeti jövőképét.

Mindent összevetve Himmerodban öszeállt a jövendő Bundeswehr "fegyveres erő a demokráciáért" kategóriában mozgó terve, első ízben fejthették ki véleményüket olyan személyiségek - Heusinger, Speidel, Ruge, Röttinger, Kilmannsegg, Baudissin -, akik meghatározó tisztségekhez jutottak a nyugatnémet fegyveres erőkben. A helyzet ellentmondásosságát illusztrálhatja a nyugatnémet kancellár 1951-es párizsi találkozója a nemzetközi sajtó képviselőivel. Megkérdezték tőle: "Szövetségi kancellár úr, vajon Adolf Hitler tábornokaiból lesznek Konrad Adenauer tábornokai is?" Kis töprengés után Adenauer így válaszolt a kényelmetlen kérdésre: "Azt hiszem, uraim, hogy a NATO nem fogadna el tőlem tizennyolc éves tábornokokat."

Párizs emlékezetes módon 1954 augusztusában keresztülhúzta a nemzetek fölötti Európai Védelmi Közösség és az integrált európai hadsereg tervét. A rendkívül szakszerű és politikailag is kiérlelt "himmerodi emlékirat" Adenauer titkársága helyett valahogy von Schwerin tábornok páncélszekrényébe került, akit később leváltottak. Előtérbe lépett viszont a parlamenti képviselőként és szakszervezeti funkcionáriusként szerepelt Theodor Blank, aki "a szövetséges csapatok létszámnövekedésével összefüggő kérdések kancellári megbízottja" lett megfelelő új hivatallal, amely egyszerűen csak "Blank-hivatalként" ment át a német köztudatba.

50 évesen

Az árnyékhivatal egy bonni laktanyában kapott elhelyezést, itt érte a "főnököt" a nagy fordulat: a hivatalt 1955. június 7-én egyetlen tollvonással "szövetségi védelmi minisztériummá" keresztelték át, Blank pedig az NSZK első védelmi minisztere lett. Nyugat-Németország akkor már négy hete NATO-tag volt, amiben Bonn lényeges lépést látott a teljes szuverenitás elnyerése felé. Megszületett az "önkéntes törvény", 1955 augusztusában már 150 ezer önkéntes jelentkező volt, és november 12-én, amikor Scharnhorst születésének 200. évfordulóját ünnepelték, kinevezési okiratot kapott 101 nyugatnémet katona. A "Bundeswehr" elnevezés 1956. április 1-jén nyert polgárjogot.

Viszonylag korán kialakult az a felismerés, hogy Nyugat-Németország csupán önkéntesekkel nem tud eleget tenni a NATO-val szemben fennálló kötelezettségeinek. A Bundestag ezért 1956. július 7-én bevezette az általános sorkötelezettséget férfiak számára 18 és 45 éves életkor között. Az első 10 ezer sorköteles 1957. április 1-jén vonult be a szárazföldi erőkhöz. Speidel altábornagy személyében 1957-ben először lett német parancsnoka a NATO közép-európai haderőinek. Ebben az évben a Bundeswehr integrációja annyira előrehaladt, hogy minden haderőnemének az egységei részt vettek közös NATO-hadgyakorlatokon.

Egyébként Moszkva 1955. január 25-én szüntette meg a Szovjetunió és Németország közötti második világháborús hadiállapotot és az NSZK 1955. szeptember 13-án - Konrad Adenauer moszkvai látogatásának zárónapján - létesített diplomáciai viszonyt a Szovjetunióval. Közben 1955. május 5-én Nyugat-Németország NATO-tag lett, 1955. május 14-én pedig létrejött a Varsói Szerződés Szervezete, benne a Németország keleti részén létrejött NDK-val és annak fegyveres erőivel. Az a hidegháborús helyzet, amelyben két katonai szövetségbe integrálva két német hadsereg is farkasszemet nézett egymással, csak a német újraegyesítéssel szűnt meg - az idei ünneplést már az egész német állam Bundeswehre fogadja.

(Panoráma - Pirityi Sándor)