Mégis arzénnal mérgezték meg Napóleont?

Szent Ilona felé

Pascal Kintz, a nemzetközi toxikológiai orvosszakértői szövetség elnöke, aki egy Strasbourg melletti magánlaboratórium igazgatója, sajtóértekezleten leszögezte: "a legutóbbi elemzések szándékos bűncselekmény irányába mutatnak". A tudós, akinek a szakértelmét az igazságszolgáltatás gyakran igénybe veszi különböző mérgezési vagy dopping ügyekben, 2001-ben már bebizonyította, hogy a trónfosztott császár hajában rendkívüli mértékű volt az arzénkoncentráció.

Néhány évvel később finomították a "diagnózist" egy ritka műszer, a folyadék-kromatográffal kombinált indukált plazma tömegspektrométer segítségével, amely egyszerre harminc fém jelenlétét képes kimutatni, és különösen alkalmas a "jó", illetve a "rossz" arzén megkülönböztetésére.

Kintz doktor csapata szerint korábban nem volt lehetséges a tengeri eredetű táplálék, mint például páncélosok tartalmazta szerves és ártalmatlan arzén és az ásványi eredetű, igen mérgező, patkányméreg néven ismert arzén megkülönböztetésére. Az arzén ez utóbbi formájának a természetest 37-42-szer meghaladó mennyiségét találták meg Napóleon két hajfürtjében, amelyet komornyikja, Abraham Noverraz, illetve a császárt a száműzetésben elkísérő Bertrand tábornok vágott le a halála után.

A hajfürtök eredetisége bizonyított, az elemzések antimont és higanyt is találtak a hajszálakban, e két fém szintén alkotóeleme volt azoknak a hánytatóknak és hashajtóknak, amelyeket a "Korzikainak" orvosai felírtak. "Nem tudom elképzelni, hogy Napóleon patkányirtóval táplálkozott volna, nem is volt ínyenc" - jegyezte meg ironikusan Jean-Claude Damamme, a Nemzetközi Napóleon Társaság francia képviselője.

`Az arzén a haj belsejében is megtalálható volt, ami arra utal, hogy véráram útján, a megemésztett élelmiszerből került oda` - tette hozzá Damamme, elutasítva így azt a feltevést, hogy az arzén külső elemekből (tűzifa, tapéta, tartósítószerek) került volna a császár szervezetébe. Damamme kizárta azt, hogy az arzén jelenléte a korabeli borászatok azon szokásával magyarázható, amelyek arzénnel kezelték a hordókat, mint ahogy azok a svájci kutatók feltételezték, akik inkább a gyomorrákot tartják a halál okának.

`Patkányirtóval nem kezelnek hordókat, a császár ráadásul keveset ivott, legfeljebb egy pohár bort naponta, azt is vízzel keverve` - közölte a Nemzetközi Napóleon Társaság francia tagja, aki szerint Kintz doktor végleges bizonyítékát adta Napóleon szándékos megmérgezésének, negyven éves vitának vetve így véget.  `Valaki a környezetéből kis dózisokban adagolta neki az arzént, hogy elkerülje a császár franciaországi híveinek erőszakos lázadó megmozdulásait` - tette hozzá Damamme, arra azonban nem vállalkozott, hogy megnevezze az esetleges tettest.

Napóleon hajfürtjeinek újabb toxikológiai vizsgálatát a kanadai Ben Weidernek, a Napóleon társaság elnökének megrendelésére végezték el az elzászi laboratóriumban. Weider hat könyvet írt a császárról és többször is amellett érvelt, hogy Napóleon arzénmérgezés áldozata lett, britek és a franciák így akarták bebiztosítani magukat a császár második visszatérése ellen. Weider szeretné elérni, hogy exhumálják a császár holttestét az párizsi Invalidusok templomában lévő díszes síremlékéből.

(Panoráma)