Aznap: 1989. július 14.

2019. július 14. 13:29 Múlt-kor

Korábban

„Lengyelország: a Szolidaritás sürgeti az elnökválasztást”

A Népszava közölte az MTI tudósítását:
„A köztársasági elnök lehető leggyorsabb megválasztását sürgette Lech Walesa pénteken közzétett nyilatkozatában, arra hivatkozva, hogy az immár közel egy hónapos huzavona alkotmányos válság jellegét ölti, és tovább mélyíti az ország amúgy is súlyos problémáit.”

„A Szolidaritás elnöke – cáfolva az esetleges jelölésére vonatkozó mendemondákat is – emlékeztetett rá, hogy a köztársasági elnök a parlamenti erőviszonyok, az ország belső helyzete és a nemzetközi összefüggések miatt csak a hárompárti koalíció jelöltje lehet. Hozzátette: a Szolidaritás bármely, a koalíció által javasolt köztársasági elnökkel kész lesz együttműködni, legyen az akár Wojciech Jaruzelski, Czeslaw Kiszczak, vagy bárki más.”

„A köztársasági elnök megválasztásának kérdése változatlanul a koalíciós pártok megegyezésétől függ. Egyre több jel utal arra, hogy a koalíció meg fog egyezni, és mégiscsak Wojciech Jaruzelski mellett foglal majd állást. Roman Malinowski, az Egyesült Parasztpárt elnöke, akit csütörtökön titkos szavazáson erősítettek meg pártvezetői posztján, egyértelműen öt biztosította támogatásáról. Egyelőre nem ismert a Demokrata Párt végső álláspontja, de úgy tűnik, hogy bizonyos feltételekkel ők is készek Wojciech Jaruzelski jelölésének támogatására.”

„Közben egyre élénkebb spekuláció folyik akörül, hogy ki lesz az új kormány elnöke. A Szolidaritás lapja, a Gazeta Wyborcza pénteki számában egymás mellett jelent meg két írás, amelyek közül az egyik változatlanul az egyetlen lehetséges és ésszerű megoldásnak a Szolidaritás kormányalakítását tartja, míg a másik szerint a legelfogadhatóbb jelölt Wladyslaw Baka, a LEMP KB PB tagja, a KB titkára, aki pragmatizmusával, szakmai hozzáértésével és kompromisszumkészségével »jó benyomást tett a Szolidaritásra a kerekasztal mellett«.”

„Fegyveres összecsapás a tadzsik – kirgiz határon”

A Magyar Nemzet közölte az MTI moszkvai tudósítását:
„Halálos áldozatot is követelő összecsapásra került sor csütörtökön este a Kirgiz SZSZK és a Tadzsik SZSZK határvidékén húzódó Matcsa-öntözőcsatorna mentén a lőfegyverrel is felszerelkezett kirgiz és tadzsik lakosság között. Az ezrek résvételével zajlott tömeg- verekedésnek 19 sebesült áldozata is van.”

„Helyi jelentések szerint a vitát a földtulajdon és a csatorna vizének használta váltotta ki. A csatorna mentén kirgiz és tadzsik lakosság telepedett le és közösen használták az öntözővizet biztosító csatornát egészen addig, amíg a két szövetségi köztársaság határvidékén húzódó vitatott területre nem kezdtek kirgizek betelepülni. A tadzsik válasz erre az volt, hogy használhatatlanná tették a csatornát.”

„Kiélezte a helyzetet, hogy a helyi szervek egymással nem egyeztetett döntéseket hoztak, igyekeztek egymás kárára megoldani a környék vízellátását, az elektromos ellátást, a kirgizek pedig útépítésbe kezdtek a mindkét fél által magáénak tekintett zónában. Az elmúlt három hónap során a helyzet Tádzsikisztán leninábádi és Kirgízia ősi területén kiéleződött, a helyi párt- és állami szervek képtelenek voltak megfékezni az indulatokat.”

„A Tadzsik Legfelső Tanács úgy döntött, hogy a további összecsapások elkerülése végett az érintett településeken kijárási tilalmat rendel el, a helyi belügyi alakutatok pedig átvették az ellenőrzést. Az összecsapások színhelyére utazott pénteken Abszamat Maszalijev, a Kirgiz KP KB első titkára, Kahar Mahkamov, a Tadzsik KP KB első titkára és a két köztársaság minisztertanácsainak elnökei. Jelenleg már a helyszínen tartózkodik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötteiből létrehozott bizottság is.”

A nap legfontosabb híre: „Végső búcsú Kádár Jánostól”

A Népszabadság beszámolója:
„A temetés napjának krónikája pénteken, hajnali negyed kettőkor kezdődik. Akkorra fogy el a csütörtöki búcsúzók hosszú sora, akkor zárják be az MSZMP Központi Bizottsága székházának kapuit, hogy aztán reggel hét óra előtt már ismét kinyissák azok előtt, akik fejet hajtani jöttek Kádár János ravatalához. Délelőtt tízre a Parlament déli sarkánál áll az emberáradat vége. Fekete ruhák, fehér ingek, öltönyök és egyszerű, hétköznapi viseletek, honvéduniformisok és bányászegyenruhák. Koszorúk, csokrok, egy szál virágok a kézben. A koporsóval szemközt ki meghajol, ki keresztet vet, vagy csak némán megáll egy pillanatra.”

„Délután egykor megkezdődik a szertartás hivatalos része. A ravataltól jobbra Kádár János özvegye és családtagjai ülnek, balra magas rangú állami és pártvezetők állnak tisztelgő sorfalat. Állami, társadalmi és politikai szervezetek képviselői helyezik el koszorúikat a protokoll rendje szerint. Utánuk külföldi testvérpártok delegációi, kormányküldöttségek, diplomáciai testületek képviselői következnek.”

„Három órakor Grósz Károly, az MSZMP főtitkára a közvetlen munkatársak nevében mond rövid búcsúztatót. Négykor a temetési menet elindul a székházból. Gyászolók ezreinek sorfala között méltóság- teljes lassúsággal gördülnek a koporsót és a virágokat szállító autók a Nagykörúton, a Rákóczi úton, a Mező Imre úton a temetőig.”

„A temető kapujától honvédek és munkásőrök díszsorfala között vállon viszik a koporsót a ravatalig. Délután fél hat. Felcsendül a Himnusz.”

„Elhangzanak a búcsúbeszédek. Az MSZMP nevében Nyers Rezső, a párt elnöke beszél, aztán Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke szól, végül Angyalföld kommunistái nevében Kollát Pál, a Ganz-Danubius Hajógyár lakatos csoportvezetője búcsúzik.”

„Ezután a koporsót a végső nyughelyre viszik. A rögök dübörgése a Szózat hangjaival keveredik. „... Bölcsőd az, s majdan sírod is...”
Még néhány perc, s a magyar föld befogadja Kádár Jánost.”

előző oldal 3 / 3