Az igazi Trónok harca – az Anarchia évei a 12. századi Angliában

A véres 15 esztendő

Matild és Róbert seregei 1139 augusztusában szálltak partra Angliában és sikeresen az uralmuk alá hajtották Cornwallt, Dél-Walest, illetve Bristol és Gloucester környékét. Mindeközben Matild férje, Gottfried Normandiában szállt szembe az Istvánhoz hű nagyurakkal. Hadjáratukat kezdetben siker koronázta, sőt a Lincoln mellett vívott ütközetben még magát Istvánt is sikerült fogságba ejteniük. Matild így győzelme biztos tudatában vonulhatott London felé. Közvetlenül a koronázása előtt azonban lázadás tört ki a fővárosban, ami visszavonulásra késztette a trónkövetelőket. A visszavonulás során azonban Róbert az István-pártiak fogságába esett, akik így kiszabadíthatták királyukat egy fogolycsere útján. A kezdeti küzdelmek így egyik fél számára sem hozták meg a remélt sikert, ellenben közel másfél évtizedre teljesen szétszakították Angliát.

Oliver Creighton, az Anarchia korának környezeti hatásait vizsgáló angol kutatócsoport vezetője elmondta, hogy a középkor háborúit nem a nagy létszámú hadseregek nyílt összecsapásai, hanem sokkal inkább a taktikai hadviselés, az ellenfél ellátását biztosító mezőgazdasági területek elpusztítása és a várostromok határozták meg – olvashatjuk a Guardian cikkében. Bár ezeket talán nem gondolnánk olyan látványosnak, mint egy-egy filmvásznon látható hatalmas csatajelenetet, de hatásuk sokkal maradandóbb lehetett. Nem volt ez másképp Matild és István polgárháborújába esetében sem, amely örökre átformálta Anglia tájait.

Az állandósuló háborús állapotok miatt a kisebb településeket fallal vették körül, a birtokosok pedig gyakran a földbe ásták korábban felhalmozott vagyonukat. A templomokat is megerősítették, sőt a herefordi katedrális tornyába még katapultokat is helyeztek. Korabeli krónikák szerint a Cambridge-től északra fekvő Ely környéke valóságos sivataggá változott, miután a város püspöke Matild oldalára állva belerángatta a települést a pusztító háborúba. Míg korábban a nemesfémek kitermelése és a pénzverés királyi monopóliumnak számítottak, a nagyobb földesurak és püspökök ekkoriban sorra nyitották az újabb és újabb bányákat és pénzverdéket. Az ellenség visszaszorítására pedig várak egész hálózata épült ki szerte a királyságban.

A hosszúra nyúlt „állóháborúban” végül nem a csatatéren következett be a döntő fordulat. Hasonlóan a Trónok harca egyik szereplőjének sorsához, Blois-i István egyetlen fia, Eustace 1153-ban egy lakoma alkalmával megfulladt a torkán akadt ételtől. Ugyan a korban sokan mérgezést gyanítottak a trónörökös halála mögött, a White ship elsüllyedésével szemben ez a tragédia békét hozott Anglia számára. István – örökös híjában – hajlandó volt kiegyezni Matilddal. Megállapodásuk értelmében István megtarthatta trónját, trónörökössé viszont Matild fiát tették meg. Az 1154-ben trónralépő II. Henrik új virágkort hozott a sok sebből vérző országnak és uralkodása alatt kiterjesztette az angol királyok fennhatóságát a mai Nyugat-Franciaországra is. 

1. Szövetség a féltestvérrel
2. A véres 15 esztendő

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nácik

• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• A rossz időjárási viszonyok mentették meg Hitler életét
• Versenyeztek a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után
• Családját is feláldozta a propaganda mestere, Joseph Goebbels 
• Titkos diplomáciai küldetésben is részt vett a háború alatt Szent-Györgyi Albert
• Még az akasztófa árnyékában is tagadta bűnösségét Hermann Göring