Az ember, aki úgy lett elnök, hogy el sem hagyta a házát
2018. június 12. 12:38 Múlt-kor
Az amerikai elnöki kampányok nem otthonülő típusú embereknek valók. Hogy elérd a világ egyik leghatalmasabb pozícióját, jelöltként gyakorlatilag búcsút mondhatsz az alvásnak, nonstop beszédeket kell mondanod, a végtelen utazások során pedig mindenkit meg kell nyerned, hogy esélyed legyen a végső győzelemre. Ez a 19. század végén sem működött másképp, azonban 1896-ban a republikánus elnökjelöltnek sikerült egy olyan módszert kialakítania, amely során nem kellett elhagynia otthonát. A stratégia bevált.
Korábban
1896-ban William McKinley és csapata egy egyedülálló stratégiát dolgozott ki, hogy elnyerhessék a republikánus párt elnökjelölti pozícióját. Mégpedig olyan módszert, amely során nem kellett elhagynia Ohiobeli otthonát.
Miután a demokraták William Jennings Bryant nevezték ki, hogy induljon a versenyben, a jelölt célul tűzte ki, hogy beutazza vonattal az egész országot, amely már akkoriban is közel olyan nagy kiterjedésű volt, mint manapság. Versenytársként McKinleytől is valami hasonlóra számítottak, és a tanácsadói – élükön Mark Hanna kampánymenedzserrel – is azt ajánlották neki, hogy kezdje meg körutazását.
Nagy meglepetésre McKinley erre határozott nemmel válaszolt. „Inkább felállítok a gyepemen egy tornaszekrényt és versenyre hívok néhány profi atlétát, minthogy elmozduljak innen, hogy Bryan ellen beszéljek.” Majd így folytatta: „Itt maradok Cantonban és innen teszem meg, amit tennem kell.” Meghökkentő döntésére természetesen volt racionális válasz: felesége, Ida egészsége nem tette lehetővé, hogy túl messzire utazzon.
A törékeny asszony teljesen összetört, miután két év leforgása alatt két fiatal leányát is elveszítette. Epilepsziás rohamok kezdték el gyötörni, az egyik éppen férje ohiói kormányzói beavatási bálján érte. Érthető, hogy McKinley aggódott érte, és nem akarta őt egyedül otthonhagyni.
McKinley és csapata azon kezdett el gondolkodni, hogy miként vegye fel a versenyt legfőbb vetélytársa, Bryan vonattúrája ellenében. A republikánus elnökjelöltnek Benjamin Harrison jutott az eszébe, aki az 1888-as elnökválasztási körútja során nem szelte át keresztül-kasul az országot, hanem Indianapolisban találkozott a választókkal. Harrison egyébként szintén Ohióhoz köthető, ő volt 1853 és 1857 között az állam második körzetének kongresszusi képviselője, majd 1889 és 1893 között az Egyesült Államok elnöke.
Továbbá visszaemlékezett, hogy júniusi saját jelöltállítása során sem volt ez másként. Mikor a győzelmének híre megérkezett telegráfon, lakóhelye, Canton lakói megrészegedtek az örömtől, és több ezer támogató gyűlt össze a városban, hogy megünnepeljék őt. A kampánykörút során végül hasonló stratégiát követett: államról államra történő utazás helyett McKinleynek sikerült elérnie, hogy a potenciális választók jöjjenek el hozzá. A Cantonba érkező vonatok telis-tele voltak emberekkel, akik csak azért utaztak annyit, hogy találkozzanak a republikánus elnökjelölttel. Sokan igencsak ünnepi hangulatban érkeztek, és a város utcái hónapokon át fesztiváloktól és zenés felvonulásoktól volt hangos, ahol veteránoktól kezdve a nőegyletekig bezárólag szinte mindenki képviseltette magát.
Az ötlet zseniálisan bevált, McKinley nem csupán ismert, de népszerű is lett, ellentétben a Bryan-féle vonatos és hajós bemutatókkal, amelyek nem érték el a kívánt sikert. McKinley háza előtti gyepen mindennap más delegált csoport telepedett le, az elnökjelölt pedig a tornácról hallgatta meg javaslataikat, aggodalmaikat és panaszaikat. Az audienciát követően mindenkivel kezet fogott, sőt be is kísérte őket a házába, és a túloldalon hagyták el az épületet, és mentek a vasútállomás felé, hogy hazautazzanak, és vigyék a hírt az elnökjelöltről, aki minden kérdésben meglepően felkészült volt.
McKinley reggeltől estig több tucatnyi beszédet mondott el, miközben házának személyzete a pamfleteket osztogatta az egybegyűlteknek. A tornáckampány meglepően sikeresnek bizonyult, megközelítően 750 ezren zarándokoltak el a republikánus politikus házához, míg Bryan a megtett, közel 18 ezer mérföld ellenére sem tudott olyan ügyesen mozgósítani, mint ellenfele. (Akkoriban egyébként 65-70 millión lakták az Egyesült Államokat.)
McKinley kampánya zajos sikert aratott 1896-ban (271 elektori szavazattal szemben 176-ot gyűjtöttek csupán a demokraták), így a következő négy évre ő kerülhetett be a Fehér Házba. 1900-ban szintén győzedelmeskedett, ám egy évvel később merénylet áldozatává vált.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
