Az árvák vonata – negyedmillió gyermek robogott vonattal az ismeretlen felé
2018. április 9. 09:37 Jeki Gabriella
Korábban
A tisztességtelen életmódra a munka lehet a gyógyír
A buzgó reformátor korai próbálkozásai egyszerű találkozókat és beszélgetéseket jelentettek a fiatal, elkallódó utcagyerekekkel. Itt a fiatalok élelmet és bibliai tanítást kaptak. Brace azonban gyorsan rájött, hogy ez nem elég. „Ennél többre volt szükség, mert a gyerekek csak azért mentek el ezekre a találkozókra, hogy megkapják az ingyenes étkezést, aztán visszamentek az utcára és ott folytatták azt, amit korábban” – mondja Stephanie Haiar, az Országos Árva Vonat Komplexum kurátora. – „Brace ezért más megoldási alternatívákat keresett, és meg is találta: ez a munka volt.”
„Nem kétséges, hogy ezek a fiúk különös függetlenséget éreztek a világtól” – írta visszaemlékezésében Brace. – „Ha azonban munkát biztosítunk nekik, akkor sokkal kevésbé valószínű, hogy a tisztességtelen életmódot folytatják. A kérdés már csak az volt, hogy hol keressünk nekik munkát, hiszen a New York-i szakszervezetek megtagadták az árvák foglalkoztatását. Az ügyben reményt ad azonban a fiatalkori munkaerő folyamatos igénye.”
A Gyermek Segélyegylet végül 1853-ban indult, amely az árvák tömeges kiszállítását tette lehetővé. A bővülő vasúti rendszerhez hamarosan megkapták a nevelőszülő-gondozó szolgálat támogatását is.
„A polgárháború után a vonathálózat elkezdett nyugat felé terjeszkedni” – emlékeztetett Sara Jane Richter. – „Brace tervében partnernek bizonyult a helyi lakosság is, akik hajlandóak voltak idegen gyermekeket magukhoz venni és egyes esetekben munkára fogni őket, ugyanis egyre több emberre volt szükség ahhoz, hogy segítsenek felépíteni egy új országot.”
Az árvákat negyvenes csoportokban tették a nyugatra induló vonatra, akiket a segélyegylet egy-egy képviselője is elkísért. Amikor a vonatok megálltak, a gyerekeket a vagonokból egy helyi játszóházba vezették, ahol szó szerint a színpadra kerültek és énekeltek egy kicsit, vagy előadtak egy rövidebb színdarabot. Végül kiválasztották őket az „örökbefogadásra”, és az új szüleik kiválasztották az új neveiket is. Az esemény leginkább egy rabszolga aukcióra hasonlított, ahol jöttek a leendő „vásárlók”, akik szemügyre vették a gyerekek külsejét, megvizsgálták a fogazatukat és adott esetben kérdéseket is feltehettek. A városokat a vonatok újra és újra meglátogatták, ugyanis a munkára fogható árvákra igen nagy kereslet mutatkozott. Kansasban például százötven család szeretett volna befogadni tizennégy gyereket, és a korabeli beszámolók szerint az emberek szinte ökölharcot vívtak az utcákon értük.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
