Amikor Elizabeth Taylor és Marilyn Monroe majdnem csődbe vitte Hollywood legnagyobb stúdióját
2022. március 5. 15:52 Múlt-kor
Napjainkban megszokott, hogy a legnagyobb mozifilmekre az átlagember számára elképzelhetetlen pénzösszegeket költenek. Nem volt ez mindig így: amikor egy stúdió túl sok pénzt fektet egy filmbe, mindig hatalmas veszteséget kockáztat egyúttal. 1960 és 1962 között a Fox stúdió a kor két legnagyobb dívájával úgy gondolta, biztosra megy, azonban a dolgok a lehető legrosszabbul alakultak.
Elizabeth Taylor és Marilyn Monroe
Korábban
Az ötvenes és hatvanas évek Hollywoodjában a két legnagyobb női csillag kétségtelenül Elizabeth Taylor és Marilyn Monroe volt. Habár külsőjükben ellentétesnek mondhatók – Taylor a kihívó, éles arcvonalakkal bíró, sötét hajú szépség volt, míg Monroe kerekded, nagy szemű szőkeség – sok volt bennük a közös: magánéletük a közérdeklődés tárgya volt, botrányaik azonnal a címlapokra kerültek, és személyiségük sem tette őket „egyszerű esetté”. Habár útjaik ritkán keresztezték egymást (Taylor az MGM filmstúdió bálványa volt, míg Monroe a Twentieth Century Foxé), 1962-ben mégis a filmtörténelem egyik meghatározó időszakában hatottak egymás életére.
Az ezt megelőző évtizedekben a közönség figyelmére kizárólag a mozifilmek számíthattak – a színházon kívül talán nem is létezett számukra semmiféle konkurencia. Az 1950-es évekre azonban változásnak indult az iparág. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1948-ban megszüntette a stúdiók filmszínház-monopóliumait – a nagy stúdiók addig saját mozikkal rendelkeztek országszerte, amelyek kizárólag az ő filmjeiket játszották. A lépés ezért nagy profitkiesést hozott a stúdióknak.
Ezt tetézte a legújabb találmány: a televízió egyre fokozódó elterjedése miatt az emberek egyre inkább otthon maradtak a Lucille Ball és Milton Berle által fémjelzett műsorokat nézni ahelyett, hogy moziba mentek volna. A túléléshez gyors pénzkereseti stratégiára volt szüksége a nagy filmstúdióknak. A Fox egyik producere, Walter Wanger kieszelte a tökéletes tervet az emberek visszacsábítására a moziba: minden eposzok eposzát kell a vászonra vinni. Wanger számára ez nem lehetett más, mint VII. Kleopátra fáraónő története.
Elizabeth Taylor Kleopátra szerepében
Ötlete teljesen érthető volt: a halhatatlan hírű egyiptomi uralkodónő életét feldolgozó filmek már kétszer is sikert arattak Hollywoodban: 1917-ben a némafilmek csillagával, Theda Barával a főszerepben, majd 1934-ben hangosfilmként Claudette Colbert-rel. 1945-ben a brit filmipar is kihozta saját feldolgozását Caesar és Kleopátra címmel, Vivien Leigh főszereplésével.
Elizabeth Taylor pedig a tökéletes választás volt a csábítónő szerepére, miután nemrég lejárt az MGM-mel kötött szerződése, így akár a Fox filmjeiben is szerepelhetett. Nemrég kirobbant botránya – Debbie Reynoldstól elszerette férjét, Eddie Fishert – ráadásul pontosan azt a kis pluszt jelenthette, amely bevonzza a kíváncsi embereket a vetítésre.
Elizabeth Taylor és Richard Burton a forgatáson
Taylor győzködésre szorult, amit a Fox illetékesei nem apróztak el: egymillió dolláros fizetést ajánlottak neki, amivel a világ legjobban fizetett színésznőjévé vált. A hallatlan összegről a stúdió úgy gondolta, a grandiózus produkció hamar újratermeli. Ezután azonban gondok sorozata következett.
Már az 1960 szeptemberében indult angliai forgatás kezdetétől a rossz döntések és az egyre növekvő költségek határozták meg a film elkészítését. Taylor 65 különféle jelmezt visel a film során, amellyel Guinness-világrekordot állított fel. A folyamatos eső (Angliáról lévén szó) leáztatta a díszletekre gondosan felhelyezett színarany lapkákat, a forgatókönyv sorozatos átírásai miatt pedig a statisztákat gyakran csak azért fizették, hogy a forgatáson üljenek.
Ezen a ponton a film naponta 70 000 dollárjába került a stúdiónak. 1961 márciusában Taylor tüdőgyulladást kapott, és légcsőmetszésre volt szükség, hogy megmentsék életét. Ennek eredményeképpen – amellett, hogy hónapok estek ki a forgatásból – a színésznő egészségének megőrzése érdekében az egész londoni díszletet lebontották, és a forgatást áthelyezték a Róma melletti Cinecittá filmgyárba. A Fox valósággal öntötte ki a pénzt az ablakon, és a stúdió vezetésén egyre nagyobb pánik lett úrrá. Túl sokat öltek már azonban a projektbe ahhoz, hogy leállítsák.
Elizabeth Taylor 1955-ben
Ekkor jött az újabb ötlet: egy gyorsan és olcsón elkészíthető másik film, amelynek nyereségéből kipótolható a Kleopátra által okozott veszteség. A Kedvenc feleségem című 1940-es vígjáték remake-je mellett döntöttek, Irene Dunne és Cary Grant szerepeit átszabva Marilyn Monroe-ra és Dean Martinra.
Monroe nem volt éppen elragadtatva a forgatókönyvtől – egy újabb üres szerepnek tartotta. Az pedig végképp bosszantotta, hogy ő – a Fox saját, leghíresebb csillaga – mindössze 100 000 dolláros fizetést kap érte, a rivális stúdiótól érkezett Taylorének egytizedét. Monroe azonban hiába volt szexszimbólum, már a harminchatodik születésnapjának gondolatával nézett szembe. Be akarta bizonyítani a stúdió vezetésének – és a világnak – hogy még megvan híres varázsa.
Marilyn Monroe híres szoknyalibbentése a Hétévi vágyakozás című filmben, 1954.
A Valamit adni kell forgatása 1962 áprilisában indult, azonban itt is a kezdetektől fogva egymást érték a bonyodalmak. A legelső napon Monroe meg sem jelent, súlyos arcüreggyulladásra hivatkozva. A filmet elhalasztották egy hónappal, és George Cukor rendező kénytelen volt Monroe időbeosztásának megfelelően dolgozni. Ezzel az egész vállalkozás időben elcsúszott, és túl is lépte költségvetését.
Monroe a Photoplay magazin fényképén, 1953.
Ami azonban mindenen túltett, még csak ezután következett: néhány héttel később Monroe ismét lemondta a forgatást, május 19-én viszont ott volt a John F. Kennedy elnök születésnapjára a New York-i Madison Square Gardenben rendezett gálán, ahol híresen szexualizált előadásban énekelte el a „Happy Birthday” című dalt.
Miután visszatért a forgatásra, Monroe úgy döntött, ad a filmnek némi hírverést a maga módján – beszúrt egy meztelen úszós jelenetet. Amikor a napi forgatás véget ért, az általa hívott fotósok elözönlötték a helyszínt, hogy megörökíthessék. A színésznő először egy bőrszínű bikiniben pózolt, majd anélkül – ez a korban rendkívül provokatív volt. Az itt készült fényképek aztán világszerte megjelentek, Marilyn pedig saját bevallása szerint örömét lelte abban, „hogy Liz Taylort letaszította a magazinok címlapjairól.”
Június 1-jén Monroe a forgatáson ünnepelte a születésnapját kollégáival. Este a Dodger Stadium baseballstadionban vett részt egy jótékonysági gálán. Los Angelesben szokatlanul hűvös volt az időjárás, így a színésznő újra lebetegedett, és nem tudott másnap a forgatásra menni. Ez alkalommal a stúdió főnökeinek elege lett: június 8-án elbocsátották.
Marilyn Monroe a Valamit adni kell forgatásán
Habár Marilyn Monroe sokaknak okozhatott fejfájást, a döntést, hogy eltörlik a vele készülő filmet, végső soron a Kleopátra forgatásának előrehaladta (illetve ennek hiánya) ennél nagyobb mértékben befolyásolhatta. A szuperprodukció még mindig nem volt kész, és még mindig túl sok pénzbe került. A stúdiónak nem volt pénze arra, hogy mindkettőt fenntartsa, és mivel már annyit belefektettek a Kleopátrába, kénytelenek voltak leállítani Monroe filmjét. A sors iróniája, hogy Taylor ugyanúgy állt a munkához, mint Monroe – későn ért be, és többször különféle betegségek ürügyén napolta el a forgatást.
Ennek tetejébe jöttek szertelen pazarlásai – Taylor kedvenc chilijét például a stúdió pénzén hozták repülővel a Chasen's nevű nyugat-hollywoodi étteremből. A stúdió azonban teljességgel átállt támadó üzemmódba, és Monroe „szakmabelihez méltatlan” viselkedését tették meg bűnbakká filmje bukásáért. A szőke díva azonban nem hagyta annyiban: saját médiakampányba kezdett, hogy a közönség halhassa az ő szemszögéből is a történteket, és ebben a Fox egyik vezetőjétől, Darryl F. Zanucktól is segítséget kapott. A stúdió végül újból felvette, és még nagyobb fizetésben is egyeztek meg. A forgatás folytatását 1962 októberére tűzték ki, azonban Monroe augusztus 5-én meghalt gyógyszer-túladagolásban.
George Cukor rendező Lee Remick színésznővel, akivel eleinte be akarták fejezni a Monroe-val megkezdett filmet
A Kleopátra forgatása végül 1962. július 28-án befejeződött. A moziban ugyan nagy tömegeket vonzott a négyórás végső változat, de a Fox csupán évek múlva tudott belőle nyereséget elkönyvelni, miután eladta tévés közvetítésének jogait. Eközben a Valamit adni kell-t Monroe nélkül is újjáélesztette a stúdió, ebből lett 1963-ban a Menj odébb, drágám című vígjáték Doris Dayjel.
Taylor végül feleségül ment filmbéli párjához, Richard Burtonhöz, és 1966-ban elnyerte második Oscar-díját a Nem félünk a farkastól című filmért. Az utókor számára azonban – tragikus halálával – Monroe vált kettejük közül ismertebbé, a popkultúra valódi ikonjává. Ez nem volt Taylor ínyére: „A fiatalon elhalálozás valóban Marilynnek adja az előnyt a többségünkkel szemben. De én is majdnem meghaltam több alkalommal. A majdnem meghalás a specialitásom volt. Azért ez is számít valamit, nem?” – mondta egy interjú alkalmával.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Magyarországra szabadította a bresciai hiénát a megtorlást követelő császár 08:50
- 90 éves korában elhunyt a countryzene First Ladyje, Loretta Lynn tegnap
- Közel negyven nyelvre fordították le Szabó Magda műveit tegnap
- Új megvilágításban Horthy Miklós fővezéri tevékenysége tegnap
- Mesés kincset rejtett az 1622 óta a tenger mélyén nyugvó spanyol hajó tegnap
- Emlékkiállítás nyílik Révész László László tiszteletére a Képzőművészeti Egyetemen tegnap
- Három dobost is elfogyasztott a Beatles első kislemeze tegnap
- Elbontották Finnország utolsó köztéri Lenin-szobrát tegnap
