Amikor a nők is fegyvert ragadtak Mexikóban

Porfirio Díaz mexikói elnök 1876 óta volt hatalmon, ugyanis minden választáson újra és újra diadalmaskodott. A háborúktól sújtott évek után hatalomra kerülő államférfi „regnálása” valódi és békés fejlődést hozott, azonban a társadalmi változások a szegényebb rétegeket fokozatosan egyre rosszabb helyzetbe hozták, ugyanis a nagybirtokosok (a haciendák tulajdonosai) – sokszor a tettlegességig fajuló jogi csatározások során – kisajátították birtokaikat. 1907-ben Díaz ígéretet tett, hogy öregsége miatt többet nem indul a választásokon, ám 1910-ben meggondolta magát, és ellenjelöltjét, Francisco Ignacio Maderót börtönbe záratva újból elnyerte a posztot. Madero azonban megszökött cellájából, és fegyveres felkelésre hívta Mexikó népét.

A polgári szabadságjogokért és a földekért vívott polgárháború új korszak felé vezette Mexikót. Az 1910-ben kitört felkelés lényegében az egyik első „társadalmi” forradalom volt, ahol a nők a férfiak oldalán küzdöttek. A hölgyek számára egyfajta lehetőséget teremtett, hogy kitörjenek a hagyományos női szerepekből, amelyekbe a történelem kényszerítette őket. William Beezley, az Arizonai Egyetem kutatója szerint a szebbik nem tagjai pontosan érezték, itt az esély, hogy javítsanak helyzetükön. Úgy véli, főként azért vehettek részt a küzdelmekben, mert a polgárháborúban résztvevő erők strukturálatlanok és decentralizáltak voltak. Minél jobban szervezettebb egy hadsereg, a hadviselés eddigi tapasztalata szerint annál kisebb a nők szerepe a harcokban, magyarázta.

Szoknya és puska

Néhány soldaderas nevét ismertté tette a mexikói forradalom, ami a férfiak dominálta világban különlegesnek számított. Érdekes ugyanakkor, hogy a legtöbb nő kevéssé volt „látható”, ugyanis férfiként vonult be a hadseregbe. Mindezt nem a társadalmi korlátozások és kényszerek miatt, hanem személyes döntésük folytán. Beezley szerint úgy gondolták, így könnyebb lesz a helyzetük. Többségük azon nők közül került ki, akik a férjeikkel vagy egyéb férfi családtagjukkal vonultak a harcmezőre, azért hogy segítséget nyújthassanak nekik a kaotikus állapotok között.

Egy-egy szabad katonai csoportosulásnak nem is volt kifejezett parancsnoka, így a nőket sem beosztották egy századba, hanem ahhoz mentek, ahová szerettük is tartozott, magyarázta Gilbert Joseph, a Yale szakértője. Ha nem a harcban támogatták őket, akkor a főzést vagy éjjeli őrséget vállalták magukra, valamint az ápolási feladatokat.

Később a legismertebbé váló nők a harcosok közül kerültek ki, mégpedig azok közül, akik úgy döntöttek, nem rejtik véka alá nemüket, és hosszú szoknyában, nagy szalmakalapban, valamint vállon átvetett töltényszalagokkal vonultak harcba, ahol ugyanolyan harcértékkel bírtak, mint bármely férfi. A róluk készült képek maradtak meg leginkább a köztudatban.

Azok a soldaderas(ok), akik pedig férfiruhát öltöttek, általában férfi nevet is választottak maguknak, hogy megvédjék magukat a szexuális erőszaktól, és azon magas rangú tisztektől, akik – tisztelet a kivételnek – személyes sértésnek vették, ha nő van a hadtestükben, és oda nem illőknek, „csodabogaraknak” tekintették őket, tette hozzá Pablo Piccato, a Columbia Egyetem latin-amerikai történelemmel foglalkozó kutatója. A legendás tábornok, Pancho Villa is ebbe a kategóriába tartozott, és 90 nő kivégzését rendelte el.

A háború után is férfi maradt

A leghíresebb fegyvert fogó asszonyok között kapott helyet Angela Jimenez, aki Angel Jimenez néven harcolt, vagy Petra Herrera, akit Pedróként ismertek társai. Ők ketten például a háború vége után levedlették a férfias külsőt, és nőként éltek tovább. Nem így tett az Amelia Robles néven született hölgy, aki az Amelio nevet a felkelés vége után is megtartotta, és haláláig férfiként élt. Jimenez valódi személyazonosságáról egyébként sokan tudtak; a nő valóságos hírnevet szerzett azzal, hogy megfenyegetett mindenkit, aki megpróbálta elcsábítani. Herrera – aki hidak megsemmisítésében szerzett elengedhetetlen érdemeket – jobban ügyelt, és azt mondogatta, hogy mindig hajnalban, a többiek előtt kel, és akkor borotválkozik meg. Roblesről egyébként úgy tartják, hogy ő lehetett az első ismert transznemű Latin-Amerika történetében. Férfias viselkedése már a polgárháború előtt kitűnt, csakúgy mint agressziója, ivásra való hajlama és a lovak és a fegyverek terén való jártassága, valamint a nőügyeinek sokasága. (Ismert lehet még egyébként Clara de la Rocha neve is, akitől George Lucas elmondása szerint csigás hajkoronáját kölcsönözte a Csillagok háborúja Leia hercegnője.)

A nők hozzájárulása a mexikói forradalomhoz kétségtelen, ahogy az is, hogy zömük a harcok után visszatért a „hagyományosnak” mondott női szerepekhez, vagyis háziasszony, feleség és nő „lett ismét”. A mexikói emlékezet csak a 20. század második felében kezdte el felismerni és elismerni a nők erőfeszítéseit, abban az időszakban, amikor a szebbik ne egyre aktívabb szerepet vállalt a politikai életben. „A soldaderas hölgyek jelenléte megkérdőjelezte a háború maszkulin voltát, ugyanis a nők bebizonyították, hogy ugyanolyan hatékonysággal és bátorsággal tudnak küzdeni, mint bármely férfitársuk” – tette hozzá Piccato.

A forradalmárok egyébként viszonylag hamar megdöntötték Díaz hatalmát, azonban a Madero-kormány sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a régi rendszer hívei – az Egyesült Államok támogatásával – ideiglenesen ismét magukhoz ragadták a hatalmat, ám a kaotikus viszonyok és a számos felkelői csoport között egyik kormány sem tudott huzamosabb ideig helyt állni. A hivatalosan az 1917-es querétarói alkotmány kiadásával lezáruló (valójában még évekig elhúzódó) polgárháború közel 1,3 millió mexikói életét követelve, köszönhetően a zsákmányszerző bandáknak, akik elkövetett bűneiket nemzeti céloknak kívánták beállítani.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

7. Életmód és mindennapok a Kádár-korszakban
II. Népesség, település, életmód

• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• Lelkiismereti és erkölcsi kérdésnek tekintette az amerikai elnök a Szent Korona visszaszolgáltatását
• Mit keresett Fidel Castro 1972-ben Budapesten?
• A Népliget és a Margitsziget is szóba került, mint az Úttörővasút lehetséges helyszíne
• Ilyen az, ha csináljuk a fesztivált – koncertfotók a ‘80-as évekből
• Ledobni a vörös nyakkendőt – ilyenek voltak a szocialista úttörőtáborok
• Kilincs a túloldalon
• Az én 89-em
• Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?