Amikor a britek megpróbálták télvíz idején elrabolni George Washingtont

2022. március 27. 15:52 Múlt-kor

Korábban

Villámkísérleteivel az életét kockáztatta Benjamin Franklin, az amerikai függetlenség élharcosa
Lengyel–magyar együttműködésből született az amerikai hadsereg lovassága
Több mint 150 évvel a függetlenségi háború előtt már kipróbálták a demokráciát az amerikai gyarmatok

Felkészülés

Közben a britek oldalán nem tétlenkedtek, noha Simcoe azt tapasztalta, hogy a tervét alaposan átformálták. Míg ő maga azt szorgalmazta, hogy egy kisebb, gyalogos csapattal hajtsák végre a tervet, amely legfeljebb Morristownban ülne zsákmányolt lovakra, addig Beckwith úgy vélte, hogy inkább hatvan lovassal induljon el a rajtaütés.

Az embereket Simcoe csapatából, a Királyné Rangereiből és a 17. könnyű dragonyosokból válogatták ki. Utóbbiakat Samuel Birch alezredes vezette, akit vélhetően az egész vállalkozás parancsnokává tettek annak ellenére, hogy nem számított harci tapasztalatokban bővelkedő tisztnek.

Knyphausen mindenesetre komolyan gondolta a vállalkozást, mivel további egységeket rendelt a csapathoz, és nyolcvanhat szánt elkobzott a környékbeli civilektől. Ezek február 6-án utánpótlással érkeztek meg a britekhez, akik a Hudson partján fekvő Paulus Hook településen és Staten Island szigetén voltak.

A hideg időjárás miatt a jég olyan nagyra hízott, hogy előbbihez gond nélkül át tudtak vontatni egy 24 fontos ágyút. Másnap a Királynő Rangerei és az akcióba beosztott Fekete Huszárok átlovagoltak Staten Islandból New Yorkba, hogy parancsra elinduljanak. Ugyanakkor a britek azt is felismerték, hogy a jég nemcsak azt teszi lehetővé, hogy ők támadjanak, hanem egy fordított csapást sem zárt ki, ezért Knyphausen erősítéseinek egy része azt a célt szolgálta, hogy meg tudják magukat védeni egy amerikai támadás esetén.

Az amerikaiak persze tudomást szereztek az előkészületekről. A térség katonai parancsnoka Arthur St. Clair tábornok volt, aki tulajdonképpen „parkolópályaként” kapta meg ezt a beosztást. 1777-ben ugyanis azt a parancsot kapta, hogy védje meg Ticonderoga erődjét, ám nem tudott mit kezdeni Burgoyne tábornok jóval erősebb csapataival, és kénytelen volt visszavonulni.

A vereség miatt 1778-ban hadbíróság elé állították, ám még ugyanebben az évben felmentették. Visszatérhetett a katonai szolgálatba, viszont a harcmezőn többet nem játszott érdemi szerepet. George Washington ennek ellenére megbízott St. Clair képességeiben, és szárnysegédjévé tette a tábornokot.

A brit előkészületekről persze az amerikaiak tudomást szereztek, noha azt nem tudták, hogy ezek részben Washington elrablását célozzák. Arthur St. Clair annak érdekében, hogy ne lephessék meg őket egy váratlan támadással, helyi milíciákkal erősítette meg az állandó őrséget a térségben, de New Jersey hatóságait is megkérték arra, hogy önkéntesekből szervezett könnyűlovas járőröket küldjön ki a part menti utakra.

előző oldal következő oldal 3 / 5