A „megbundázott” házassági nyereményjáték győzteseinek így sem volt könnyű dolguk 1932-ben

2021. március 5. 16:39 Murányi Gábor

Valóságos levélostrom alá vették az olvasók a Színházi Élet című hetilapot 1932 novemberében. A pesti Soroksári útról egy bizonyos E. Kató például klapanciát postázott: „Korom 24 év – tehát épp eladó… / De jaj! a szegénység igen súlyos adó! / Irodába járok, ez a hozományom, / de egész lelkemmel férjhez menni vágyom! (…) Választottam van már, – csak épp az hiányzik, / Amire most annyi szegény lány pályázik.” Az újdiósgyőri V. Janka viszont panaszkodva fohászkodott: „Négy éve menyasszony vagyok, de azok közül, akiknek még gyűrűje sincs, mert a vőlegényem is szegény. Kelengyém nincs, pénzem sincs, most »Zágon felé mutat egy halovány csillag«. Szerző úr kérem, tessék rám ragyogni!”

Korábban

Marketingfogás a javából

A ragyogásra szólított Zágon István csillaga az idő tájt meglehetősen magasan állt. A Nemzeti Újság, majd a Pesti Hírlap sztárolt publicistája még nem volt 40 éves sem, amikor a színházak és varieték már sorban álltak könnyű kézzel írt darabjaiért, csiklandós jeleneteiért.

A „tiszta tekintetű”, a világ hívságairól mit sem sejtő serdülőlány- és az asszonyregények írójának véletlen találkozására épülő Marika című darabját 1925-ben Somlay Artúr vitte sikerre a Renaissance Színházban. Három évvel később pedig Honthy Hanna, a Belvárosi Színház üdvöskéje volt a címszereplője a Szegény lányt nem lehet elvenni című háromfelvonásosának, amelyben – talán mondani sem kell – a happy end látványosan cáfolta meg a címbeli állítást.

A bestsellerszerzőt a Magyarországon 1931-ben debütáló hangosfilm is azonnal magához szippantotta. A bemutatásakor átütő sikert arató filmklasszisnak, a Hyppolit, a lakájnak ugyanis szintén Zágon volt az ötletadó írója (a Hacsek és Sajó-jelenetek szülőapja, Nóti Károly „csak” a forgatókönyvet jegyezte).

Ilyen előzmények után jelent meg a szak- és bulvárlapnak egyaránt nevezhető Színházi Életben 1932 késő őszén egy „kihallgatott” beszélgetés, amely a „mélytüzű fekete démon”, Titkos Ilona és a sikeres író között zajlott a színésznő – a fénykép alapján akár vetkőzőnek is nevezhető – öltözőjében.

A cikk voltaképp háromszoros marketing volt. Először is kiderült belőle, hogy a Magyar Színházban fergeteges siker Zágon új vígjátéka, a Dzsimbi, melyben a címszerepet a majdnem Éva-kosztümös Titkos játssza. Az öltözőbe látogató Zágon neki újságolja el, hogy a darabot „filmre akarja lekötni az amerikai Metro-Goldwyn-Mayer”, s hogy ez lenne a harmadik hangos filmje.

Így terelődik a szó a „másodikra”, vagyis a Berlinben éppen megfilmesített, s hamarosan Budapesten is látható Szegény lányt nem lehet elvenni-re. S mintha csak egy kósza ötlet lenne, Zágon megjegyzi: a Radius moziban tartandó premiert azzal teszi még emlékezetesebbé, hogy férjhez ad egy szegény lányt, vagyis teljes lakberendezéssel és kelengyével ajándékoz meg egy „arra érdemest”.

következő oldal 1 / 4