A világtörténelem egyik legnagyobb titka rejtőzik a Szent Grálban 

Vérvonalak

Ha megvizsgáljuk, hogy mikor említik először a Grált, akkor valószínűleg vagy a Bibliára vagy valamilyen ókori iratra gyanakodnánk. Másoknak esetleg a kora középkor jutna az eszébe, amikor Artúr király és a kerekasztal lovagjai eredtek a nyomába. A valóság ezzel szemben az, hogy a legelső említése Chrétien de Troyes művében, a Grál meséjében található. Ez a történet a szerző utolsó műve, amely befejezetlenül maradt. Az ófrancia nyelven íródott regény főhőse Parszifál, akit anyja elzárva tart, hogy így óvja meg a lovagi élet jelentette kihívásoktól, miután lovagi családja férfi tagjait elveszítette.

Parszifál azonban találkozik Artúr királlyal és a lovagjaival, és közéjük áll. Egy kalandja során végül eljut a Halászkirály birodalmába, s kiderül, hogy az uralkodó az utolsó abból a vérvonalból, amelyre az ereklye őrzését bízták. A Szent Grál itt még csak közönségesen grálként, kisbetűvel írva jelenik meg Krisztus passiójának több jelképes tárgyával együtt, és egy edényt takar, amelyből a Halászkirály az úrvacsorás áldozást végezte. Chrétien de Troyes egyébként 1180 és 1191 között írta ezt a munkáját, jóval a bibliai és az Artúr király legendája utáni korszakot követően.

A Galahad, Parszifál és Bohort által szállított Szent Grál meggyógyít egy sánta koldust

Léteznek olyan teóriák, amelyek a Grál történetét ennél még korábbi időkbe vezetik vissza. Emellett elsősorban olyan érvek szólnak, miszerint a Grál inkább egy jelkép, és nem egy konkrét tárgy. Tehát nemcsak kupát, kelyhet, edényt vagy más hasonló eszközt jelentett, hanem például áttételesen Mária Magdolna méhét is, amelyből a Megváltó szent vérvonala származik. Ezt azonban, mivel nem összeegyeztethető az egyházban uralkodóvá váló tanítással, utólag kisatírozták a történelemből.

Ha megnézzük az apokrif evangéliumokat, csakugyan találkozhatunk olyan sorokkal, amelyek arra utalnak, hogy a Grál jelen lehetett a Jézus körül zajló eseményeknél. Többen hivatkoznak arra, hogy Nikodémus evangéliuma – másik nevén Pilátus cselekedetei – arról számol be, hogy Arimathiai Józsefet, aki a Biblia szerint eltemettette Jézust, azzal vádolták meg, hogy ellopta a testet, ami miatt tömlöcbe vetették. Ám csoda történt, és az angyalok egy kelyhet hoztak a számára, amely táplálta őt a fogsága idején.

Az eredeti, görög nyelvű műben azonban ez a részlet nem található meg. Az ott olvasható sorokat a középkori francia költő, Robert de Boron egészítette ki a kehellyel, amikor az Arimathiai József című művét írta. Ráadásul az ő nevéhez fűzhetünk egy olyan elemet, amely szintén a Grállal kapcsolatos: az utolsó vacsoránál használt kelyhet ugyanis e művében azonosnak tekintette azzal az edénnyel, amelybe Jézus kiomló vérét összegyűjtötték.

Hősök útján Angliába

Robert de Boron művének főhőse is maga Parszifál. Róla a XIII. század elején egy német költő, Wolfram von Eschenbach is írt egy epikus költeményt. Ennek a műnek a középpontjában már a lovag és küldetése, a Grál keresése áll. A francia nyelvű Vulgáta-ciklus, amely szintén e század elején keletkezett, viszont egy egészen más történetet mutat be. Parszifál helyét átveszi Galahad, aki nem más, mint Lancelot törvénytelen fia. Ő találja meg a kerekasztal lovagjai által oly sokat keresett Grált. A névtelen szerző által írt Vulgáta-cikluson alapulnak Sir Thomas Malory művének, az Artúr halálának a történetei. Ezek már jóval ismertebb elbeszélések, amelyek között ott találjuk a Grál megtalálására irányuló próbálkozásokat is.

Ahogy a legenda a francia területekről elterjedt Angliában, úgy egészült ki olyan elemekkel, amelyek korábban a Grállal kapcsolatos történetekben nem szerepeltek. Ezeknek egy része még a kelta hagyományból eredt, és keveredett azzal. Mint láttuk, a korábbi elbeszélésekben a Grált egy misztikus helyen találták meg. Ezek a helyszínek elég közel voltak ahhoz, hogy a történetek szereplői meglátogassák, de elég távol, hogy kalandos legyen eljutni oda.

A Leónban található Doňa Urraca-kehely

Viszont egyes legendák szerint a Grált maga Arimathiai József vitte el angliai helyszínére, mégpedig az akkoriban szigetként létező Glastonbury Torba. Ott apátságot alapított, és keresztény hitre térítette a helyieket, majd valahol a környéken a föld alá rejtette a szent ereklyét. A helyszín összeköti az Artúr-legendát és a Grál történetét, mert állítólag 1191-ben itt fedezték fel a királynak és feleségének, Ginevrának a sírját.

A legendák később tovább íródtak. A XIX. század elején William Blake költő azt is lejegyezte, hogy a fiatal Jézus is elvetődött Britanniába, és ott nevelődött tizenkét éves korától kezdve Arimathiai József felügyelete mellett. Noha ez elméletben nem kizárt, hiszen Jézus életének semmilyen részlete nem ismert 12 és 30 éves kora között, mégis valószínűtlen, hogy ez megtörtént volna. Már csak azért is, mert Glastonbury apátságát valószínűsíthetően valamikor a VII. század körül alapították.

1. Vérvonalak
2. Kupák armadája

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig