A vadnyugat horrorfilmbe illő mészárosa, John Joel Glanton

Glanton Mexikóban folytatta a skalpgyűjtést

Az apacsok bosszantó ellencsapása nem szegte Glanton kedvét. A minden hájjal megkent mészáros egyszerűen megváltoztatta a célszemélyek körét és mexikói gazdákat és más törzsekbe tartozó indiánokat szabadított meg fejbőrüktől. Úgy okoskodott, hogy senki nem tudja majd a leadásnál megmondani, hogy apacs, mexikói vagy más indián volt-e a gazdája a sötét színű hajkoronáknak.

A véres üzlet újabb vadhajtásokat termelt, a skalpvadászok gyakorlatilag mindenkit célpontnak tekintettek, akinek barna bőre és fekete haja volt. A leadások száma megugrott, Chihuahua tartomány egyedül több mint 17 ezer dollár értékű vérdíjat fizetett ki 1849-ben, ami mai értéken meghaladta a 600 ezer dollárt.

Glanton fekete üzlete azonban hamar köztudottá vált, így Chihuahua kormányzója egy több ezer dolláros vérdíjat tűzött ki Glanton fejére, pontosabban skalpjára. A banda először Sonorába menekült majd onnan a megmaradt tagok Arizona felé vették útjukat.

Skalpvadászból kompos

A Glanton-banda sikerrel elérte a Colorado folyót, Sonora és Arizona határát, ahol sikeres „profilváltást” hajtott végre. A skalpbiznisznek Glanton számára befellegzett, de adódott egy új lehetőség, mégpedig a kompüzemeltetés. Glantont nem nagyon zavarta, hogy a kompot egy korábbi bajtársa, a mexikói-amerikai háború veteránja, a későbbi elnök, Abraham Lincoln rokona, bizonyos A. L. Lincoln üzemeltette. Csapatával és pár, a révészre irányított puskacsővel elzavarta a korábbi tulajdonost és rögvest átvette a vállalkozást, óriási pénzeket keresve a Colorado folyón átkelni szándékozó, Kaliforniába igyekvő aranyásókon.

Glanton olyan sikeres üzletet „vett át”, hogy nemsokára a terjeszkedésen törte a fejét. Egy közeli, a yuma indiánok által üzemeltetett kompra is rá akarta tenni a kezét. Glantonnak sikerült is feldühítenie a főnököt, de az egy megfelelő pillanatra várva, egyelőre fékezte az indulatait.

Az erőszak köre bezárul

1850 áprilisában Glanton és bandája San Diegóba készült, hogy a komp üzemeltetéséből befolyt bevételt valamelyik bankban tovább fialtassák. Glantonékkal tartottak (persze titokban) a yuma indiánok is, akik alig várták, hogy bosszút álljanak az őket ért sérelmekért. Az alkalomra nem kellett sokat várni. Az egyik forró nap Glanton és bandája tábort vert és leheveredett egy kis délutáni sziesztára. Az indiánok kihasználták éberségük csökkenését, rajtuk ütöttek és egytől-egyig lemészárolták őket.

Glanton neve és ténykedése egészen Cormac McCarthy „Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen” című, 1985-ben megjelent regényéig nem nagyon volt ismert a vadnyugat történelme iránt érdeklődők körében. A regény, amely Samuel Chamberlain visszaemlékezései alapján készült, egy azon kevés McCarthy-mű közül, amelyet a filmes szakma nem tart feldolgozhatónak, köszönhetően Glanton és bandája horrorfilmeket megszégyenítő tetteinek.

1. Texas igazi szörnyetege
2. Glanton Mexikóban folytatta a skalpgyűjtést

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. világháború

• A hatalmas veszteségek sem állították meg a szovjet hadsereget Sztálingrádnál 
• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már Pearl Harbor előtt hadba szálltak az amerikaiak a német tengeralattjárók ellen
• A Sztálin elleni harcra buzdított Andrej Vlaszov, de Hitler bizalmát nem nyerte el
• Egyetlen hajót sem süllyesztett el a rettegett német monstrum, a Tirpitz
• Alvilági segítséget is kaptak az amerikaiak a Mussolini elleni harcban