A skót nemzeti függetlenség bajnoka vagy hidegvérű gyilkos volt Robert Bruce?

Politikai rivalizálás

Míg ezt a tényt az angolok később arra utaló bizonyítéknak tekintették, hogy Bruce és a skót egyház egyik vezetője összeesküvést szőtt, a szövetség feltételei ezt nem támasztják alá. Valójában a barátság formális kihirdetése volt két olyan lord között, akik a korábbi háborúban ellenkező oldalakon álltak, de most szükségesnek látták az együttműködést.

Bruce-nak, akinek a kormányzat folyamatos szigorú figyelme mellett kellett biztosítania öröksége megszerzését, igen értékes volt ez a szövetség, főleg azután, hogy Lamberton vált Eduárd skót tanácsának fejévé. 1304-1305-ben tehát főként az eduárdi Skócia birtokügyi, nemesi és befolyási kérdései kötötték le.

I. Eduárd portréja

Ezek az ügyek magyarázzák jelenlétét és John Comynnal való találkozóját Dumfriesben is 1306. február 10-én. A király bírái itt tartottak éppen ülést, helyi földbirtokosokként pedig természetes, hogy Bruce és Comyn is jelen voltak. A négyszemközti találkozó a jogi ügyek megbeszélésére szintén teljesen megszokott volt.

E két férfi találkozását azonban súlyosan terhelték a múltbéli események. Létezik egy zavaros történet több leírásban, amely egy szerződés létezését feltételezi kettejük között, amely esetleg egy olyan kölcsönös támogatásra tett ígéretre utalhat, mint amilyen Bruce és Lamberton püspök között köttetett. Bruce és Comyn esetében bármilyen ilyen nyilatkozat valójában mély ellenszenvet takart volna.

A két férfi nyílt politikai riválisa volt egymásnak. Comyn családja régi ellensége volt a Bruce-oknak. 1302 és 1304 kötött pedig, míg Robert Bruce Eduárd királyt szolgálta, Comyn vezette a király ellenségeit. Emellett személyes ellentét is feszült közöttük. 1299-ben Bruce és Comyn Skócia protektoraiként együtt vezették az angolok elleni háborút. Amikor a két férfi követői között viszály tört ki, Comyn Bruce ellen fordult és torkánál fogva megragadta. Árulással vádolta Bruce-t, mielőtt szétválasztották őket. Az 1299-es bizalmatlanság és erőszak törhetett elő ismét 1306-ban, talán egy hasonló apró nézeteltérés miatt.

Egyezséget keresve

Guinsborough-i Walter közel kortárs leírása nagy mértékben erre a helyzetre utal. Bruce és Comyn „bizonyos mindkettőjüket érintő ügyek” megbeszélésére találkoztak. A beszélgetés alatt Bruce azzal gyanúsította meg Comynt, hogy ellene igyekszik hangolni Eduárd királyt. Ez arra utal, hogy nem egy összeesküvés elárulása, hanem a riválisok közötti versengés állt a háttérben.

Comyn szervezkedése Bruce földjeibe kerülhetett, ráadásul a fent említett lehetséges írásbeli megállapodás megszegését is jelentette volna. A régi ellentétek sarkallták Bruce-t Comyn megtámadására, és a jelenlévők csatlakoztak a harchoz. Az eredmény nem merénylet volt, hanem egy véres dulakodás.

A gyilkosság utáni időszak azt mutatja, hogy Bruce még ekkor is lassan jutott csak el addig, hogy megpróbálja megszerezni a trónt. Hat héttel később koronázták csak meg, és ezen idő alatt Comyn halálának következményei és Bruce szándékai csak lassan tárultak fel.

Erre létfontosságú bizonyítékul szolgál egy angol jelentés, amely azért jelentős, mert 1306. március elején íródott, azaz még Robert Bruce megkoronázása előtt. Ebben azt írják, Bruce Délnyugat-Skóciában maradt, és a korábbi arisztokrata felkelések mintájára igyekezett követőket gyűjteni. A jelentés továbbá arra is rávilágít, hogy Bruce tárgyalt I. Eduárddal és hivatalnokaival, és e tárgyalások keretében jelezte, hogy annak érdekében foglalt el várakat, hogy „a rendelkezésére álló leghosszabb bottal védje meg magát.”

Ez nem egy trónvárományos világos és egyértelmű határozottságát mutatja, hanem egy olyan embert, aki igyekszik megőrizni pozícióját miközben megegyezést keres, talán királyi kegyelmet Comyn halálát illetően. A jelentés azt is mutatja, hogy ezek a célok változóban voltak.

A koronázás ábrázolása (Kép forrása: Wikipédia/ Kim Traynor/ CC BY-SA 3.0)

A dokumentum írója a fő karakterként Wishartot, Glasgow püspökét határozza meg. Robert Wishart a skót szabadságjogok tapasztalt védelmezője volt, és március elején Bruce „legfőbb tanácsosaként” feloldozta Bruce-t bűnei alól és „felszabadította őt, hogy átvehesse örökségét.”

Ez már azt jelentette, hogy Bruce eltökélt volt a trón megszerzésére, Wishart pedig ehhez adta a lelki támogatást. Azzal, hogy felmentette Eduárdnak tett esküje alól és feloldozta az alól a szentségtörés alól, hogy Comynt szent helyen ölte meg, hiteles vezetővé tette Bruce-t a skótok szemében.

Ide azonban hetekbe telt eljutni, és Bruce csak márciusban kezdte növelni támogatói bázisát. Március 25-én a skótok királyává koronázták Scone-nál. A ceremónia rögtönzött volt, és habár megmutatta, hogy Robertnek voltak támogatói az egyház, a nemesség és a nép részéről, a többség távol maradt, és nem ismerte el a trónbitorlót, illetve nem kívánt osztozni valószínű vereségében.

I. Eduárd elégtétele

Bruce hatalmas kockázatot vállalt. Visszafordíthatatlanul a lázadás útjára lépett, amelyért októberben embereivel együtt súlyos árat fizetett. Angol és skót ellenfelei háromszoros győzelme után elhagyta a skót szárazföldet, így támogatóinak és családtagjanak sanyarú sors jutott. Ilyen hatalmas tét mellett bármikor óriási lett volna a kockázat az Eduárd elleni felkelés tervezésében.

Nem lenne meglepő, ha egész életében óvatosságáról híres, gazdag és befolyásos nemesként Bruce nem vállalkozott volna önként ilyesmire. Ehelyett egy régi személyes ellentétek által okozott, előre ki nem tervelt erőszakos cselekedettel tette kockára jövőjét. Comyn megölésével annak egész családja és követői ellenséggé váltak, és a vérbosszú mellett I. Eduárd büntetésére is számíthatott, aki nem állt kegyes és megbocsátó uralkodó hírében.

E baljós körülmények között és Wishart püspök befolyása alatt Bruce meghozta a döntést, amely megváltoztatta mind az ő életét, mind Skócia jövőjét. Bejelentette igényét a királyi címre és hatalomra, családja szövetségeseire és az angol király elleni háborút újrakezdeni akaró skótokra támaszkodva. Az 1306-os év vereségei ellenére ebben a szerepben tért vissza Skóciába a következő évben. 1307-től a skótok királyaként Robert Bruce elkezdte lépésről lépésre elnyerni országát.

1. Véres oltár
2. Politikai rivalizálás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról