A múlt építészete szolgálhat megoldásokkal a fenntarthatóságra és a környezetkímélésre

2022. július 24. 09:04 Múlt-kor

Korábban soha, semmilyen történelmi időszakban nem következett be annyi innováció az építészet terén, mint az elmúlt ötven évben, azonban ezen újítások némelyikét őseink már évezredekkel korábban alkalmazták – jóval környezetkímélőbb, fenntarthatóbb módon. Üvegházhatást csökkentő függőkertek, földrengésálló pagodák, természetes légkondicionálók, „lélegző” és mégis hőszigetelő tetőrendszer, évszakokhoz alkalmazkodó falak, hatékonyabb fűtésrendszer – a 21. század építészeinek érdemes lenne tanulmányozniuk ezeket az ősi, pofonegyszerű módszereket.

A normann Zisa-kastély a szicíliai Palermóban

Korábban

A természetes légkondicionáló

A mai légkondicionáló berendezések sok energiát fogyasztanak, lehűtik a belső tereket, ám fűtik a kinti levegőt. Miért nem alkalmazunk természetesebb rendszereket? „Az alapvető elgondolás, amely ókori technikán alapul, az a földből jövő friss levegő kihasználása alagsori környezetek kialakításán keresztül, ahol a víz jelenléte számottevő” – magyarázza Giovanni Minuto, a Történelmi épületek természetes szellőzőrendszerei című tanulmány szerzője.

Olyan ez, mint egy zárt oszlopfolyosó. Az ókori Rómában részben vagy teljesen földalatti folyosók voltak, gyakran hordóboltozattal és apró nyílásokkal. A friss levegő felszállt a falak mentén és kis ablakok garantálták a levegő cirkulációját.

Az 1700-as évek szicíliai villáiban ezen oszlopfolyosók az ún. „sirokkószobákhoz” vezettek, amelyek alagsori friss levegővel szellőző helyiségek voltak, és amelyeket feltehetőleg az arabok találtak fel, hogy menedéket leljenek a meleg délkeleti szél idején.

A palermói Zisa (azaz „Fenséges”, arabul) normann rezidenciában zseniális szellőztetőrendszert alakítottak ki: medencék, nagy nyílások tették lehetővé, hogy a beáramló tengeri szél légáramlatokat kavarjon, a kertekre néző nyílások és a légkondicionáló-rendszer a bioépítészet egy ante litteram példáját mutatják.

Andrea Palladio a vicenzai Villa Trentóban használt rendszerről számolt be egyik írásában, amelyből tudjuk, 1560 környékén a villa összeköttetésben állt a közeli esővízgyűjtő-barlangok földalatti csatornáival, amelyek egész évben 12 fokos levegőt vezettek a villa pincehelyiségeibe, ahonnan a padlón található kőrácsokon keresztül áramlott fel a friss levegő.

következő oldal 1 / 5