A macska, amely egy év alatt kipusztított egy egész madárfajt

Teljes pusztítás

A szakértők egyike, az angol Sir Walter Buller hamar válasszal is szolgált, miszerint a madarak egy addig ismeretlen, önálló faj képviselői. Többen is leírták tudományos folyóiratokban az új madárfajt, Buller pedig igen nagy összegért vásárolt több kipreparált példányt is Lyalltól. A szakértők egy jelentős része azon a véleményen volt, hogy a felfedező Lyallról illene elnevezni a fajt, amelyet napjainkban is a Traversia lyalli tudományos néven ismerünk. Mindeközben azonban telt az idő, Tibbles megszülte kölykeit, és egyre több macska vadászott a szigeten a menekülésre képtelen álfakuszokra, mind táplálékként, mind játékból.

A tudomány jelenlegi állása szerint a bizonyítékok afelé mutatnak, hogy a különös faj korábban Új-Zéland más részein is elterjedt volt, azonban innen szintén az ember által behurcolt veszély tüntette el – a szigetekre az európaiakat megelőzően érkező maori telepesekkel jövő kártevő, az úgynevezett polinéz patkány (Rattus exulans), amely bolygónk harmadik legelterjedtebb patkányfaja. A rágcsáló természetesen nem vadászhatott az álfakuszokra, mint a macskák, a földön fészkelő madarak tojásait azonban más esetekben is előszeretettel fogyasztja. Miután a behurcolt kártevők ezzel vélhetően felszámolták Új-Zéland többi szigetén e madarak élőhelyeit, a ragadozóktól és patkányoktól egyaránt mentes Stephens-sziget maradt az egyetlen menedéke a különös fajnak – egészen Tibbles és kicsinyei megérkezéséig.

Kevesebb mint egy évvel felfedezését követően a Stephens-szigeti álfakusz jószerivel ki is halt. 1895 februárjában Lyall levelet írt Bullernek, amelyben leírta, hogy a macskák valósággal tizedelik az apró madarak populációját a szigeten. Eddig ő maga is mindössze két alkalommal látott élő példányt, a többit kizárólag a macskák által leölt tetemek formájában.

Egy hónappal ezután egy christchurchi újság szerkesztői cikke megjegyezte, hogy a madár nagy valószínűséggel kihalt, és hogy vélhetően ez a leggyorsabb példa egy állatfaj teljes kipusztítására. Lehetséges, hogy néhány példány még élt a szigeten az elkövetkező években, mivel egyes források szerint még látták őket, illetve a macskák később is hoztak haza belőlük, azonban kétségtelen tény, hogy Tibbles és utódai rekordidő alatt kíméletlenül megsemmisítették a fajt. Az eset azóta az egyik legékesebb intő példa a házimacskák szabadon tartásának veszélyeire.

1898-ra új gondozó került a Stephens-szigetre. Ő kilenc hónap leforgása alatt több, mint 100 elvadult macskát lőtt le, azonban egészen 1925-ig tartott, mire a behurcolt ragadozók eltűntek a kicsiny földdarabról.

1. Az ismeretlen madárfaj
2. Teljes pusztítás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2015

• Száműzöttek: megjelent a Múlt-kor téli száma
• A Führer és a nők 
• A Bánk bán hölgyei
• Császár az óceán közepén
• A Sóhajok-szigete: Ellis Island
• Két epizód a Colt revolver korai történetéből
• A Horthy család korai emigrációs évei
• Kossuth Lajos távol az otthontól
• Így ünnepeltek a fronton